A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

10

ság lefokozhatná. Es anélkül, hogy Isten megszűnne a dicsőség Ura lenni, aki Izajásnak megjelent egy olyan király végtelen felségével, aki hatalmas és mindenható, és még akkor is megközelíthetetlen, amikor egészen közeljön (vö. íz 6,1-5).

Elismerni ezt a szentséget annyit jelent, mint imádni és félni az Urat. Az Isten félelme azonban nem rettegés — ellenkezőleg: űz Úr félelme dicsőség és büszkeség, vidámság és ünnepi koszorú (Sir 1,11).

Elismerni ezt a szentséget annyit is jelent, mint Jézus tanítása nyomán azért imádkozni, hogy a mennyei Atya neve megszenteltessék. Ezekkel a szavakkal azt a vágyunkat mondjuk ki, hogy a végtelenül szent Atya Istenként ismertesse meg magát minden emberrel, hogy a föld és az ég egyaránt az ő dicsőségétől tündököljön.

Isten-hitünk összfoglalata

/Hisszük, hogy az egyetlen Isten egy az ő végtelenül szent lényegében éppen úgy, mint minden tökéletességében is: mindenhatóságában, végtelen tudásában, gondviselésében, akaratában és sze- retetébenj

/,,0 az, Aki Van”, ahogy saját maga Mózesnek kinyilatkoztatta (vö. Kiv 3,14), és Ö a „Szeretet”, amint János apostol tanúsítja (vö. ÍJn 4,8); úgyhogy ez a két név, Lét és Szeretet, kimondhatatlanul kifejezi egyazon isteni lényegét Annak, aki fel akarta tárni magát előttünk, és aki mivel „megközelíthetetlen fényben lakozik” (vö. lTim 6,16), önmagában minden név fölött és minden dolog és minden teremtett értelem fölött van. (VI. Pál pápa hitvallása.)/

Végvári János

JÉZUS GYERMEKSÉGÉNEK EVANGÉLIUMA SZENT LUKÁCS SZER INT

1) „Éva ngél iu m d ióhéjba n"

Jézus szent gyermekségének története annyira magán viseli az egységnek és a teljességnek jegyeit, hogy bátran mondhatjuk ezt a két fejezetet egy egészen külön kis evangéliumnak, amely az összes lényegeset elbeszéli az Úr Jézus személyével és művével kapcsolatban. Akárki volt is a szerzője, ugyanúgy elmondhatja művéről, amit Szt. Pál mondott: „az én evangéliumom." Elbeszéli Jézus isteni eredetét („a Magasságbelinek Fia", „Izrael dicsősége", „Isten Fia", „nagy és szent"), emberi származását Dávid családjából (1,26), messiási küldetését: „Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége." Elmondja a messiási küldetés cél