A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
100 Szentbejzeä- templomtól an magyaroknak A) Nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma minden évben Jézus böjtjéről és megkísérléséről szól. Ez az evangéliumi szakasz szép példája annak a többágú fejlődésnek, amely az őskeresztény hitoktatást, Krisztus első meghirdetését jellemezte. Márknál ugyanis (1,12— 13) a megkísértés elbeszélése mindössze két vers, a kísértés mibenlétének részletezése nélkül; a másik két szinoptikus evangélium viszont (Mt 4,1 — 11; Lk 4,1 — 13) a kísértést hármas tagozódásban részletezi, de különböző sorrendben. Ebből az evangéliumok közötti egyezésből és különbözésből következtethetünk az elbeszélés történeti értékére. Jézus megkísérthetősége és tényleges megkísértése történelmi valóság, ugyanúgy, mint a megkeresztelkedése; az BÖJT ES őskeresztények nem tudtak és nem mertek volna kitalálni olyasmit, ami emberi elgondolás szerint MEGKÍSÉRTÉS nem igen illik a Messiáshoz, és ami számukra nehézséget jelentett, sőt még botrányt is. A megkísértés három fázisát viszont különbözőképpen magyarázhatjuk. Lehet, hogy az egyik kateketikai hagyomány ezekkel a példákkal tette kézzelfoghatóvá és a keresztények számára példamutatóvá a történelmi magról szóló mondanivalóját. Az is lehet, hogy a pusztában böjtölő Jézus belső élményeinek dramatizált elbeszéléséről van szó. Végül az sincs kizárva, hogy a megkísértés ennek a hármas tagozódású elbeszélésnek a térbeli dimenzióiban (tehát először a pusztában, azután a templom párkányán, végül egy igen magas hegyen) és különféle ószövetségi idézetekből szőtt párbeszéddel történt. Végeredményben azonban az nem nagyon fontos, hogy a hármas megkísértés történeti valóságát és mikéntjét egész határozottan el tudjuk dönteni. B) a) A böjt és a megkísértés elbeszélése közvetlenül a megke- resztelkedés után jön. A kettő együtt Jézus messiási egyéniségének és tevékenységének összefoglaló jellemzése. A keresztségben Isten kinyilvánítja az ő választottját, a Messiást; a megkísértésben Jézus elárulhatná messiási küldetését, helyette azonban feltétlen Istenre hagyatkozását és elidegeníthetetlen messiási méltóságát bizonyítja be. b) A böjt és a megkísértés ószövetségi összefüggéseiről is szólnunk kell. Egész halványan feldereng a Megváltónak Adámmal való párhuzama; Mózessel meg az ószövetség népével pedig a párhuzam erőteljesen megvan. Jézus a pusztában, vadállatok között él, mint Ádám a paradicsomból való kiűzetés után. Krisztus legyőzi a kísértőt,
