A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

89

lyen mondja, hogy a Szentlélek az, aki meggyőzően hirdeti a hitet és az embereket a hitre vezeti. Ezért vagyunk derülátók, ami az Egyház és a hit jövőjét illeti: Isten maga vállal ezért kezességet. Azoknak, akik olyan könnyen visszariadnak ma a nehézségektől és a kereszténység számbeli visszafejlődéséről beszélnek, azt mondom: Ha a kereszténység fejlődése nem a Szentlélek erejével történnék, a kereszténység nem lett volna képes az első századok üldözéseit túlélni és az Egyház nem jutott volna Palesztina határain kívülre.

Ma 2^ milliárd azoknak a száma, akik még nem keresztények, de mi bízunk a Szentlélekben, hogy erőt ad nekünk a kereszténységet tovább terjeszteni. Isten számára semmi sem lehetetlen: egész Délkelet-Ázsia, India és Afrika megújulhat Krisztus szellemében, éppúgy, mint az első keresztény századokban. Mikor fog ez történni? Nem tudjuk. Isten tudja ezt. Nekünk mindent meg kell tennünk, hogy az utat ehhez egyengessük. Hosszú időbe kerül, amíg egy egész nép elfogadja az Evangéliumot.

Mindez áll a hitre és az Egyházra is. A hit az Isten és a felebarát szerete- téhez vezet, mert a Szentlélek, aki a szeretet Lelke, éleszti az emberben a hitet. Ezért a Szentlélek szükségképpen egységhez vezet Isten és ember között, de ember és ember között is. A- kik Krisztusban hisznek, azok Jézus Krisztus Atyjában találkoznak egymással.

A keresztények egységének alapját Jézus kijelentésében találjuk, amely szerint az Egyházat sziklára alapította, amely szilárdan megmarad. Szent Pál ezt úgy fejezi ki, hogy az Egyház

„Krisztus Teste". (Ef.1,23.) Az emberi test tette Krisztust láthatóvá és elérhetővé az emberek számára. De aki a közelében volt, nem volt hozzá is közel, amint azt a karióti Júdás példája is mutatja. Aki pedig hozzá közel állt, annak nem kellett a közelében is lennie, mint azoknak a példája mutatja, akik Nevében űztek ki ördögöt anélkül, hogy tanítványai lettek volna.

így van ez az Egyházzal is. Általa Krisztus láthatóvá lesz az emberek e- lőtt. Bár ez a kép elhomályosodik a hívek bűnei által, mégis él és működik az Isten Fia ebben a testben közöt- tünk.Az Egyháznak mindig meg kell újulnia Krisztus szellemében. Állandóan kérdeznie kell magát, hogyan hirdesse ma Krisztust az embereknek, hogy azok meg is értsék, amit mond.

Ugyanilyen optimista módon nyilatkozott P. Arrupe a másnapi sajtó- konferencián. Arra a kérdésre, hogy mit szól az Egyházban és a szerzetes- rendekben tapasztalható krízishez, azt válaszolta: Nem szeretem ezt a szót: krízis. Igaz, hogy több minden történt az utóbbi időben. Tíz évvel ezelőtt kb. 9000 rendtaggal voltunk többen a jezsuita rendbenjma 27000-en vagyunk). Ez nagy különbség. Mi ennek az oka? Azt mondom: fejlődés, nem visszaesés. A változások az utóbbi időben, különösen a II.Vatikáni Zsinat következtében, nagy követelményeket állítottak sokak elé, amikkel nem voltak képesek megbirkózni. Ha a világban élőkön segíteni akarunk, ki kell menni közéjük. A kovásznak a tésztában kell maradni, hogy hatni tudjon, de azért kovásznak kell maradnia. A mi pátereinknek is a világban kell dolgozniok. Ehhez nagy belső erőre, lelkiéletre van szükség.