A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
76 De ki gondol arra, hogy a dolgozó nőket a mostani ragályok ellen beoltsa? Mi meg vagyunk fertőzve. — Hogy te miket beszélsz! Nem is értem. — Örülj neki, hogy nem érted. Magda elhallgatott, és szívén átsuhantak a fogamzásgátlás keserű emlékei. Az Ogino módszerrel kezdték. A mesterkélt számlálgatás elfojtotta ő- szinte, meleg vonzalmukat. Elhidegül- tek egymástól. Más módszerekkel próbálkoztak. Azoktól Magda olyan lealá- zottnak érezte magát, hogy titokban sírt, és megbánta, hogy férjhez ment. Aztán divatba jött a pirula. Most ő is ezt szedi, de félelemmel. A Park Hotelnak járó folyóiratokban böngészi az orvosi rovatokat, mit írnak a piruláról. A vélemények nem egyeznek. A világias, élvhajhászó lapok ártalmatlannak minősítik. A komolyabb folyóiratokban, jón evő orvosok adatokkal bizonyítják káros következményeit. Magdának - tudományos felkészültség nélkül is — a józan esze súgja, hogy ami ennyire a Teremtő terve és elgondolása ellen irányul, az nem lehet veszélytelen. Valahányszor lenyeli a tablettát, arra gondol, hogy meg fog talán betegedni, tönkreteszi magát. Ez nyugtalansággal tölti el. Habár a zaklatottságot nem érzi állandóan, a tudat alatt búj káló rettegés lassan, de biztosan őrli az idegeit.- De elhallgattál, édes lányom. Talán nem ízük a galuska? Még a boldogult nagyanyám adta ezt a receptet drága jó anyámnak. Ő tanított engem erre a galuskára. Én meg titeket akartalak rá megtanítani, de kell is nektek a főzés! Fütyültök az ételekre.- Másképp táplálkozunk. A sajtóhíreket faljuk, a filmeket. Más már nem is Ízlik. Az anya nem értette meg teljesen a lányát, de ösztönös biztonsággal megérezte: Magda el van keseredve. Félénken megkérdezte: — Mondd Magduskám, szereted Tibort? — Persze, hogy szeretem. Komoly, okos, jó, becsületes ember. Csak nem vagyunk egymáshoz valók. — Hogyne lennétek egymáshoz valók! Te is komoly, okos, jó és becsületes vagy. Az a baj, hogy még nem tudtál jól szeretni. Mindig csak arra gondolsz, mi lenne jobb neked. Aki meg igazán szeret, az elfelejti önmagát, és csak arra ügyel, hogy a másiknak ne okozzon szenvedést, meg hogy bátorítsa a másikat. — Lehet, hogy igazad van, Anyuka, de nekem most idegkimerültségem van. Az orvos azt mondta, hogy minden csak fáraszt, még a beszélgetés is. Ha nem veszed rossz néven, bemegyek a szobámba, lepihenek. — Bevallom, azt hittem, hogy Tiborral együtt fogsz érkezni. Ezért a nagy hálószobánkban vetettem nektek ágyat. Apátok halála óta ugyanis a kis szobában alszom. Magda bement a szülők egykori hálószobájába. Holmiját gépiesen berakta a szekrénybe, aztán körülnézett. De rég járt itt! Tekintete az ágy felett függő képre esett. Művészi reprodukció, a Szentcsaládot ábrázolja. Magdának eszébe jutott, hogy apja gyakran mesélte, hogy amikor Rómában nászú- ton voltak, a Galleria Barberini képtárban megtetszett neki Andrea del Sarto híres festménye. Megvették a másolatot, itt őrizték a hálószobájukban.
