A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

77

Magda gyerekkorában csak futólag és felületesen nézte a képet. Akkor csak azt vette észre, hogy rajta van a Jézuska, Szűz Mária és Szent József.Most más szemmel tanulmányozta. Figyelte a vonalak és színek harmóniájából áradó összbenyomást. Imádságoshangulat lengi át a képet. Az arcok átszellemültek, mintha isteni titkon elmélkednének, mintha a Szeretet megtestesülésén csodálkoznának és ezért hálálkodnának.Hangtalanul Istent magasztalják.

Magda elgondokodott: Lám, az én anyám a Szentcsalád légkörében élt. Tiszta és tiszteletreméltó asszony volt. Reggeltől estig minden percét, minden gondolatát, minden munkáját a férjének és a gyerekeinek adta. És én? Kinek élek? Kire gondolok? Ha valaki beleolvasna a szivembe... - Magda elszégyelte magát. Ő, a képzett, művelt, „felszabadított nő" miért nem képes olyan tisztaszívű, tiszteletreméltó asszony lenni, mint a primitív édesanyja? Igen, felszabadították az intelligenciáját. Tanulhatott, mint a férfiak. Felszabadították a pénztárcáját: állást vállalhatott, önállóan, jól kereshetett. De felszabadították-e a lelkét és a testét? Kiszakították az otthon védett légköréből, beletaszították a munkahely reá leselkedő bűnalkalmaiba. Hazug propagandákkal kábították, mérgezték a lelkét: megkönnyítették a válást, családtervezést, magzatelhajtást, hogy így minél jobban kihasználható és elcserélhető portékává alacsonyítsák a testét.

Magda bebújt az ágyba, magára húzta a takarót és könnyeivel csendesen áztatta a párnát. Imádkozni szeretett volna, de nem bírt. Szívét még nyomta a csaló gyónás emléke...- Ne vígyj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! — szakadt fel Magda szívéből a jajduló fohász. Aztán el ismételgette többször egymás után ezt a könyörgő mondatot/olyan fájó bánattal, olyan őszinte esdeklés- sel, mint még soha. Hirtelen egy másik imatöredék tolult az ajkára: — Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján... — Halálunk órája? Összerezzent. - Hogy elfut az élet. Anya is hogy megöregedett. Milyen ősz... Kinek az oldalán a- karok én megöregedni? - Gilbert mellett nem tudta magát, mint ősz asz- zsonyt elképzelni. A Park Hotel fényűző, léha légkörében Gilbert, az elvált férfi beleszerethet egy másik csinos, fiatal nőbe, és akkor majd elválik őszülő feleségétől. Gondolatban odamenekült Tiborhoz, egyetlen, igazi é- lettársához. Lelkében felújult az emlék: amikor ott térdeltek az oltár előtt és sírig tartó szeretetet esküdtek egymásnak. Az az ünnepélyes pillanat elszállt, de az elkötelezettség érvénye fennmaradt. Meg kell mentenie a hitvesi szeret étét. De hogyan tehetné ő- szintévé, igazivá? Tekintete kérdőn fúródott a sötétbe.A Szentcsalád képét most nem láthatta, de oltalmazó erejét ott érezte maga fölött. Eszébejutott a gyermekkora: a családi élet tiszta, bennsőséges légköre. Oh, ha az ő házaséletének megszentelt én-te közössége élő gyermekké testesülne! Mennyire megerősítené Tiborral való összetartozását! Mennyire szeretni tudná azt a gyermeket és benne Tibort!

Behúnyta a szemét. Fogalmazni kezdett egy hivatalos levelet, amelyet innen, vidékről fog írni a Park