A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
73 — Szerintem nem! - erősködött a lőcsfalvi pap. - Vegyük a történelmet. Az ember természeténél fogva társas lény. Magában, elszigetelten csak valami baleset következtében élhet, mint Robinzon, de még neki is ott volt egy Péntek szolgája. Társadalmi ösztönével közösségeket alkot. Legyen az község, ország, vagy egy kis család. Egy kis királyság. Ott szunnyad benne a vágyálom, hogy magának egy i- lyen kis királyságot alkosson, és benne majd ő lesz a király. A többi ember, akármilyen kevesen is, az ő alattvalói lesznek. Mint a tíz cigánycsalád ott a telepen a vajdával. No, erre a kormányzó úr elkezd ám nevetni: — Ó! Hát ide lyukadunk ki! Egyszóval a cigánytelepi élményét rá akaija atyám húzni az egész emberiségre? — Nem egészen - folytatta a pap. - De vegyük, példának okáért, a családalapítást. Apa, anya, gyermekek - király, királynő, alattvalók. Vagy vegyük a falut: A község bírója, a bíróné és a falu lakosai. Vagy egy egyesületet: annak elnöke, az elnök úr felesége és a tagok. — Remélem, engem, mint elöljárót nem akar ebbe az elméletbe beiktatni, mert itt nincsen királyné! — Miért ne? — térfáit vissza a lőcsfalvi pap. — Utóvégre a király a fontos, és nem a felesége. így lehet a püspök is „királyság-álom” hordozója. Dolgozik, harcol, s addig ügyeskedik, hogy ő lesz a püspök és nem az osztálytársak egyike. Utóvégre Szent Pál is azt mondja: Aki püspökséget kíván, jó dolgot kíván. A kormányzó úr mosolyogva hallgatta a lőcsfalvi pap „tudománytalan” társadalom-elméletét. — Nos, kíváncsi vagyok, hová lyukad ki majd atyaságod. — Nagyon egyszerű — mosolygott vissza szerénykedve a pap. — A Miatyánkhoz. Ez a királyságépítő ember mindennapos imája, és így hangzik: „Jöjjön el az én országom, legyen meg az én szent akaratom.” — Nem is olyan rossz! — állapította meg a kormányzó úr. — Mindenesetre ez is egy bepillantás az emberi életbe, mint atyám is mondja. Remélem, bennem nem fedezett fel ilyen ösztönöket?! — Azt nem, de nem árt résen lenni, mert a római költő ezt így fejezi ki: űzd ki az őstermészetet furkósbottal, és bizony újra visszatér! Csak jóval később árulta el a kormányzó úr, hogy milyen nagy baja volt egy ideig, mert annyira elméjébe tapadt a lőcsfalvi pap formulája, hogy a Miatyánk közben folyton ez jött a nyelvére: „Jöjjön el az én országom...” Tehát tényleg van valami a dologban. 1
