A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

Arató Jolán

74

A „FELSZABADÍTOTT NŐ"

A vidéki városka pályaudvarán már várta Magdát az özvegy édesanyja. Arca ráncos, haja ősz, szeme melegen ragyogó.

— Édes lányom, csakhogy itt vagy! Hogy megszépültél! Mondd! Szereted még a borjúpörköltet galuskával? Emlékszem, gyerekkorodban ez volt a kedvenc ételed. Ezt főztem vacsorára.

Pörkölt fogyasztás közben megindult a nagy beszélgetés.

— Csudaszép a ruhád, Magdus- kám! Tiborral együtt választottad?

— Tiborral? Jó vicc! Még nem is látta ezt a ruhát. Őt csak a labor érdekli. Minden szabad percében ott kuksol. Nincs ideje rám nézni. A Park Hotelban nagy az elegancia. A titkárnőnek is mindig szép, divatos ruhában kell megjelennie. A saját keresetemből veszem az új ruhákat.

— Oh, ti boldogok! Ti szabadok! Ti azt vásárolhattok, amit akartok. Mi meg valóságos rabszolganők voltunk. A férjünktől kellett pénzt kunyerálni, ha új ruhára volt szükségünk. De én sohase kunyeráltem, inkább lemondtam, és gondoltam magamban: az én lányaimnak más jövőjük lesz, hiszen ez az áldott feminista mozgalom megmenti őket. Lesz diplomájuk, lesz saját keresetük, felszabadulnak a férfi uralma alól. A ti apátok, az én drága Károlyom, jó ember volt, az Isten nyugtassa, de olyan zsugori, hogy minden garast a fogához vert.

Amikor nagy nehezen leszámolt egy kis pénzt ruházkodásra, akkor abból csak a ruhára tellett, de új cipőre már nem futotta. Lett új ruhám, és volt hozzá ócska cipőm. A következő évben meg kaptam új cipőt, és volt hozzá ócska ruhám. így vergődtem én rabszolgasorsban.

— Anyuka, te sohasem voltál rabszolga. Neked annyi szabad időd volt, amennyit akartál. Neked volt egy cseléded, a Juli. Helyetted ő dolgozott, és te élvezhetted az életet, nem úgy, mint én. Mert én vagyok az igazi rabszolga. Nekem nem egy, de két rabszolgatartóm van. Az egyik a munkaadóm, akinek reggel 8-tól délután 4- ig dolgozom, és a szeme mindig rajtam. Amikor tőle szabadulok, akkor loholhatok haza, hogy kiszolgáljam a másik rabszolgatartót, a férjemet: bevásárolni, takarítani, vacsorát főzni, inget vasalni. És mind a két rabszolgatartó azt akarja, hogy legyek friss, csinos, kellemes. És az ízlésük egész különböző. Rémes.

— Édes lányom, ha túl sok neked ez a munka, miért nem hagyod ott az állásodat?

— Mert Tibor asszisztensi fizetése nekünk nem elég. Ha majd a kutató munkával elkészül, és lesz doktorátusa, és kinevezik szakértőnek, akkor talán majd megváltozhat a helyzet. De ő nem siet. Ráér, hiszen én eltartom.

— Ne légy TiborraI szemben igaz