A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
72 Bár a községnek van jegyzője, bírója, sőt kisbírója is ott Szent- lászlón, mert politikailag a cigány utca oda tartozik, a cigányok a vajda uralma alatt állnak. A vajda, meg a vajdáné olyan köztük, mint valami mondabeli király és királyné. Hogy lesz valaki vajda? Azt mondják, hogy a legeszesebb cigány a bandában addig-addig mesterkedik, míg a többiek megválasztják életfogytiglan vajdának, aki íratlan törvények szerint uralkodik felettük. Cigányok egymással való perében övé az utolsó szó. Ha a falu jegyzője, vagy bírója akar valamit, azt csak a vajdán keresztül teheti, mert másképpen úgysem lenne foganatja. Nekik az írott törvény nem sokat jelent. A vajda! Majd a vajda! Ez a jelszó. Ami a vallásukat illeti, attól függött, milyen vidéken éltek. Itt katolikusok voltak, mert Szentlászló és környéke katolikus volt. El- JÖJJÖN EL AZ yüték gyermeküket megkeresztelni. Bérmálni, vagy megesküdni már ritkábban. Inkább a vajda adta őket nBS7írnM! össze, vagy csak összeköltöztek. Temetkezni a temp- ORSZAGOM. 1 ombé) 1 akartak nagy zene-pompával. Egyébként nem sokat koptatták sem a templom padlóját, sem a plébánia küszöbét. Ez a cigánytelep azonban módot adott egyszer a lőcsfalvi papnak, hogy mélyebben belepülanthasson az emberi természet láthatatlan mélységeibe, amit e sorokban akarunk épp elmondani. Egy alkalommal, amikor a cigány vajdáné megbetegedett, magához kérette a lőcsfalvi papot, mert a szentlászlói barátokat nem szerette, mivelhogy egyszer csendőrkézre adtak valakit az alattvalóik közül. Hogy aztán tényleg hitből, vagy csak babonából cselekedte-e, az még most is titok. A pap teljes liturgikus pompával végezte a szentség feladását, mert így kívánták. Utána egy kicsit elbeszélgettek. A vajda még el is kísérte csaknek fele útjáig a lőcsfalvára vezető erdei úton. A beszélgetés után az volt a pap érzése, hogy minden erre a világra született ember hordoz magában egy álmot. Ha az álomhoz tehetsége is van, és a többi szükséges adottságok, az álom valóra is vál- hatik. Az ilyen ember ezt már süttyő korában ezt úgy fejezi ki:,,majd megnövök!” És amikor ténylegesen megnőtt, az álom elemi erővel dörömböl, hogy valósággá váljék. A vajdával való beszélgetés után, amikor egy este a kormányzó úrnak is beszámolt a cigánytelepi kirándulásáról, így fejezte ki magát: Minden ember tulajdonképpen „királyság-építő”, egy kis királyság álmát hordozza magában.- No-no! - nevetett a kormányzó úr, ez talán egy kicsit eltúlzott meglátás, atyám!
