A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

70

Orbán Miklós

<s.yer.tyäszenjtel6

Gyertyaszentelő Boldogasszony napja már gyermekkorunkban azok közé az ünnepek közé tartozott, amelyeket az egyház a megváltozott körülményekre való tekintettel kénytelen volt az ünnepek sorából törölni. Az iskolák még szünetet kaptak, és sokan mentünk misére, hiszen a templomból szentelt gyertyát vihettünk haza, hogy karcsú fehér szálával a Máriakép mellé kerüljön. A templomban a szertartás azért is érdekes volt, mert a körmenet nem jött ki az utcára, hanem csak a padokat kerülte meg. Az evangéliumban azt hallottuk, miként vitték a kis Jézust a jeruzsálemi templomba, és ott mint vette a kaijára a fehér szakállú aggastyán Simeon, és mint áldotta az Istent, hogy a Kisdedben a népek világosságát tarthatta karjai között.

E szép ünnep gyökereit Jeruzsálemben kell keresnünk. A szent városban kezdték a IV. század végén ünnepelni, hogy a gyermek Jézust születése után a 40. napon József és Mária bemutatta a templomban. A ránkmaradt feljegyzések szerint a püspök, de papjai is mind erről prédikáltak. Jézus bemutatását úgy magyarázták, mint a Messiásnak az emberiséggel való első találkozását. Az ünnep görög neve is Hypapanthé, „Szent Találkozás” volt.

Amikor ez az ünnep útját kereste a nyugati egyház felé, meggyökerezé- sét segítette az a tény, hogy Rómában február 2-án szintén ünnepelt a nép. A pogány korból visszamaradt szokás szerint ezen a napon fáklyás menettel kerülték meg a várost, így kérték az isteneket, hogy oltalmazzák meg a népet háborútól, dögvésztó'l és éhségtől. Az V. században ennek a pogány ünnepnek a helyén már a „Szent Találkozás” keresztény ünnepét találjuk. A nép gyertyás körmenetben ünnepli Krisztust, a nemzetek vüágosságát.

Karácsony, Háromkirályok és Gyertyaszentelő három fény-ünnep. Ra- dó Polikárp, a kiváló bencésliturgista így ír erről ahárom ünnepről:

Ez a három kimagasló csúcsa a Homoousios ünnepkörnek. Az agg Simeon prófétai szava és a körmenet lobogó lángjai gyönyörű fényű ünneppé a- vatták a Szent Találkozás ünnepét is. A fény - Krisztus - Karácsonykor, mint új Nap virradt az emberiségre. A szent fények ünnepén, Háromkirályok napján az egyház már szent nászt ül a Világ Világosságával. A Gyertyaszentelőn gyertyás körmenetben megy, hogy a Világ Világosságával találkozzék. A gyertyafény mi mindent juttat eszünkbe! Az egyház egy régi imádsága a gyertyaszentelés alkalmával így fordult a Világ Világosságához, Krisztushoz: „ ... hogy Te, aki az emberiségnek a sötétség elűzésére adtad a gyertyát, a te kereszted jelétől olyan erős áldást nyerjen, hogy bárhol gyújtsák is meg, remegve távozzék és fusson a go- noszlélek minden hajlékból, a templomokból, a házakból, az ágyakból, az ebédlőből és minden helyről, ahol Isten szolgái laknak, járnak és élnek.”