A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
69 Nemcsak az értelem számára nem adatnak egyszerű válaszok - bármenynyire is szeretnénk sokszor világosan látni — nincsenek egyszerű megoldások sem. Egyszerűen azért nem, mert az élet komplikált. Már a mindenkori jelen is bonyolult, a jövő útjai pedig méginkább beláthatatlanok. Hányán panaszolják fel, hogy az egyház válságban van! Főleg most all. Vatikáni Zsinat után. Pedig az igazság valójában az, hogy most sincs nagyobb válságban, mint bármikor máskor, csak a szálak jobban összekuszálod nak az egyén számára, mert egyre inkább tudatában vagyunk annak az elképesztően változatos emberanyagnak, amely minden korban, a jelenben is, mindenféle adottság és gazdasági helyzet közepette az EGY egyházat alkotja, az EGY Isten EGY üdvösséghozó és embermentő üzenetét képviseli. Ahogy éppen lehet. Mert nemcsak tegnap volt felelős az egyház az emberekért, hanem ma is az, és holnap is az lesz. Amikor a boldog emlékű Paisley lelkész protestáns fundamentalista XXIII. János pápa „kinyitotta az ablakot",de még az ajtót is, a kapukat is sarkig kitárta, itt hagyott bennünket.A világ minden tájáról „betört" mindenféle áramlat az egyház életébe, utódja pedig egy kicsit úgy érezte, hogy magára maradt.Jól tudta ő, hogy milyen szövevényes az élet, és mennyire nincsenek leegyszerűsített válaszok. Ehhez is tartotta magát. Ez viszont nem egy fundamentalista magatartása. A müncheni Szt. Mihály templom felejthetetlen szóno- FÉNYLŐ SÖTÉTSÉG ka, annyi költői szépségű és tragikus mélységű könyv írója, P. Lippert mondta ezt valamikor Istenről: Paradox. így írt valamikor Chesterton, angol író is. Mint Berzsenyi Dániel is írta: Léted világít, mintáz égő nap. De szemünk bele nem tekinthet... A fundamentalisták azonban nem szeretik a paradoxont, és a tényleg létező Istennel ezért nem is tudnak mit kezdeni. Nem szeretik az ilyesfajta homályt, amelybe „szemünk bele nem tekinthet". Nem tisztelik annyira az igazságot, hogy rejtélyes voltát, a kifejezésmód ezernyi lehetőségét is tisztelni tudnák. Az életet sem tisztelik annyira, hogy elfogadnák olyan összetettnek, mint ahogyan van. Nem. Ők saját képükre és hasonlatosságukra akarnak formálni mindent, megfeledkezve saját véges és korlátozott természetükről. Az ilyen magatartás veszélyes, mert amit nem lát fehérnek, arról mindjárt azt hiszi, hogy fekete, és harcolni akar ellene, mindenesetre gyűlölködni. A gyűlölet lángjában is eléghet a világ. De szemünk ebbe sem tekinthet...
