A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
63 Külön hálát adok azért is, hogy az én életemben nincsenek tragédiák. Ha valami elromlik bennem, az emberek sietnek rendbetenni, mert fontos vagyok nekik. Kockázat sincs az életemben. Engem nem fenyeget kárhozat. Amikor az emberek azt hiszik, elpusztultam, én tudom, hogy ez csak annyit jelent létformát változtattam, de még konyhára kerülök, hiszen haló porom: rozsdám is kell nekik a hangszalagjukra, az üvegeikbe! Én nem veszhetek el, csak átalakulok, így életem sokkal változatosabb, sokkal hosszabb, mint az embereké... Köszönöm, hogy nem kell azzal vesződnöm, hogy önmagamat regeneráljam, mereven ragaszkodva csak egyetlen létformához, mint az emberek... Olyan nagyszerű arra gondolnom, hogy egyértelmű, világos, kiszámítható vagyokó Csak azoknak tartogatok meglepetéseket, akik nem ismernek igazán,— de akárki belémláthat, és akkor már nem vagyok titok! Az is külön öröm számomra, hogy az ember általam sokszorozhatja meg önmagát: általam ölt testet alkotó képzeletének minden ötlete, velem együtt formálja a szeretet /Megváltás/ műveit, munkatársa vagyok Országod építésében! Ez ami a legszebb az egészben: valamiképpen helyem lesz abban az eljövendő világban is, amelyet az embereknek Ígértél, hiszen azt üzented nekünk: „Tetteik elkísérik őket...." Akkor még találkozunk! BALÁZS- áldás vagy balázsolás, a szt. Balázs napján lfebr.3.) szokásos különleges egyházi áldás. Szt. Balázst ugyanis már ősidőktől fogva minta torokbajok gyógyítóját tisztelték. Eleinte a hívek álluk alá tartották fogadalmi gyertyáikat s úgy kérték szt. Balázs oltalmát.
