A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
64 Orbán Miklós A VILÁG VILÁGOSSÁGA A világosság témája átszövi az egész bibliai kinyilatkoztatást. Központi helyet foglal el a Szentírás által felhasznált vallási jelképek között. A Termető első tette az volt, hogy elválasztotta a világosságot a sötétségtől, az üdvösségtörténet végén pedig maga az Isten lesz világossága az újjá teremtett mindenségnek. A nappal világossága az éjszaka homályával váltakozik jelen világunkban, az örök élet azonban nem ismer majd sötétséget, mert soha nem csökkenő világossága maga az Isten lesz. Az Ószövetség embere Istenben úgy látja a világosság teremtőjét, hogy Öt magát is a fény sugárzásában ismeri föl. Mert „fényesség a ruházata”, - „ragyogása olyan, mint a napfény” - az égbolt, melyen trónja áll, olyan, mint a ragyogó kristály. Ezek a szimbolikus leírások kapcsolatot létesítenek az Isten jelenléte és ama benyomások között, amelyeket valamely káprázatos fény sugárzása idéz elő az emberben. Következőleg, aki Isten közelében él az világosságban él. így a világosság és sötétség jelzi az emberre váró két sorsot, a boldogságot és a boldogtalanságot. Amikor az Isten népe hűtlensége következtében nagy szenvedésen megy keresztül, különösen amikor hazája szinte teljesen megsemmisül és elhurcolt maradéka a hazátlanság, kivetettség fájdalmában morzsolja napjait, az Isten küldöttei, a próféták a világosság és sötétség szimbolizmusa által tartják a lelkekben a reményt. Az Úr napja nemcsak büntetést hoz majd a gonoszokra, hanem örömet és felszabadulást is az igazak megalázott és szorongatást szenvedett maradéka számára, akkor a „nép, mely sötétségben járt, nagy fényességet lát”. Az új Jeruzsálemben maga az élő Isten lesz övéinek világossága, törvénye felvüágosítja majd a népeket. Az Újszövetségben vált valósággá a próféták által megígért fény, amikor az Úr Jézus Galibában elkezdett prédikálni. Az Üdvözítő tanítása és tettei révén nyilatkozik meg mint a világ Világossága. A Lukács evangéliumban olvasható énekek már gyermekkorában a felkelő Napot köszöntik személyében, Ö az, akinek meg kell világosítania azokat akik a sötétségben ülnek. Szent János evangéliuma fejti ki gazdagon ezt a gondolatot, amikor a vakok meggyógyításá- nak eseményeit idézi. Jézus maga mondja: „Amig e világban vagyok, világossága vagyok ennek a világnak.” Másutt ezt olvassuk: ,Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Másutt ismét: „En világosságként jöttem a világra, hogy aki
