A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
571 is érkezik — egy órával a menetrend szerinti idő után. Ez itt nem számít késésnek; errefelé néha megesik a 24 órás késés is. A személy- vonat nyugati irányba visz tovább, és én megpróbálok aludni. Nem nagyon megy. A jegykezelő megígéri, hogy felkölt. Ismerjél a sok utazásból, a jegyet sohasem kéri, nála a misszionárius ingyen utazik. Hajnal felé érkezem Savant Lake-be; sikerült vagy két órát aludnom, csak a könyököm fáj, mégpedig erősen, ha mozgatom a kezem — de az ember mikor nem mozgatja a kezét? Izgatott alvás nem sok nyugalommal jár, pedig csak 10-kor kell a misét mondanom. Hétkor már fenn vagyok. Szállásomról átmegyek a templomba, ahol kellemes meleg fogad. Itt könnyű lesz előkészülni. A gázfűtés jól működik, az ajtó is kicsi, kevesebben is jönnek majd; lehet tartani a meleget. Szükséges is, hiszen kinn nem enged a hideg: 30-40 fok között mozog. Egyesek már jóval a mise előtt bejönnek. Mind indiánok; sajnos, eléggé ittas állapotban vannak. Az ilyesmi sokszor kellemetlenséggel is jár. Még tudnak magukon uralkodni; ez az az állapot, amelyet otthon szalonspiccnek mondanak. Mulatozó társak között lehet valaki jópofa ebben a lelki egyensúlytalanságban; de templomban és karácsonyi mise előtt bántó az ilyen viselkedés, nehézzé teszi az egyébként is fáradni kezdő misszionárius helyzetét. De mindezt a terhet hordoznunk kell. A misszióban építeni kell, míg a tradicionális egyházközségekben fenn kell tartani a már meglévőt. Az indiánok között egyik legnagyobb problémánk az ittasság. Ráadásul most, karácsony éjjelén az egyik kocsmával összekötött szálló nehéz szeszes italokat sorsolt ki az indiánok között. Az egyik jelenlévő hívem volt a szerencsés nyerő; boldogan és ismételten közli velem, hogy egy dolláros befektetéssel egy gallon pálinkára tett szert. Ez az indián most valóban boldog; ez az ő karácsonyi öröme, és ebben őszinte. Engem is állandóan hív magához, közeli lakásába, hogy kóstoljam meg a csodálatos nedűt. Hiába szabadkozom, hogy én alkoholt elvből egyáltalán nem iszom. A templom lassan megtelik indiánokkal, és néhány fehér ember is jelen van. Sajnos, a karácsonyi hangulatot az ittas indiánok jelenléte nagyon nyomasztóvá teszi, legalábbis számomra. A mise alatt azonban semmi bántó nem történik, csendben maradnak. Egyik-másik, hogy ezt el ne felejtsem megemlíteni, mise előtt gyónni is kívánt, örültem őszinte lelkűknek, még ha alkoholszagú volt is a gyóntatószék. Elvégre nem lehet mindenki a Sacré-Coeur növendékeinek a gyóntatója. A mise minden különösebb zavaró körülmény nélkül folyt le. Sokan áldoztak. Tudom, a jó Isten megbocsátja nekem, hogy az úgynevezett szalonspicceseket is megáldoztattam. Rendkívüli körülmények között a lelkész helyzetmegítélése döntő lehet, és én ezt a
