A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
572 megoldást választottam. A visszautasítás esetleg örökre eltaszította volna őket hitünktől, amely itt csak a felszínt érintette. Hosszú munkára és sok tapintatra lesz még szükség, amíg közöttük is mélyre hatol az élő Krisztus-hit. A mise után hamar szétoszlottunk. Az indiánokat várta a nagy karácsonyi nyeremény, a pálinka, amelyet testvériesen megosztottak egymással. A fehérek igyekeztek kivonni magukat az indiánok bratyizgató közeledéseinek, megnyilvánulásainak hatósugarából. Én pedig a szálláshelyemen elfogyasztottam az ebédemet. Jól esett volna egy kis alvás; de még két további hely vár rám. Megint koldulás a Canadian National vasútállomásán. Egy vallásos francia az állomásfőnök; persze hogy itt is kapok egy sínautót; olyan is akad, aki elvisz. Most keletnek indulok, ez már az Armstrong- ba visszafelé vezető út. Kb. 40 km-re van Allan Water Bridge, most oda visz az utam. Itt egy anglikán templomban fogom mondani a misét a katolikusoknak. Már délután van, amikor odaérünk, szinte megfagyva a szellős sínautóban. A néhány katolikus összejön a parányi anglikán templomban, megint a hangszalag szolgáltatja az egyházi zenét. Csupa indián, senki sem részeg. Itt csupán négy katolikus család lakik, kb. húszán vannak a gyerekekkel együtt. Áldoznak. Mise után elbeszélgetünk, kiosztásra kerül a maradék ajándékok utolsó előtti része. Most már nekem is könnyebb a hátizsákom, csak akönyökem emlékeztet a tegnap éjszakai ski-doo-kalandra. Erősen fáj, de mit tegyek? majd elmúlik. Ma 25-e van; semmilyen eszközzel nem tudok továbbmenni, nincs se tehervonat, se repülő; karácsonykor mindenki ünnepel. így az éjszakát a sekrestyében töltöm el, ahol egy ágy áll a rendelkezésemre. Szálláshelyemen elfogyasztom a Savant Lake-ben kapott hatalmas mennyiségű szendvicsek egy részét. És elalszom, azzal a tudattal, hogy az éjjel érkező és kelet felé tartó személyvonattal kell továbbutaznom Collinsba, utolsó állomáshelyemre. Az alvásban a padláson szaladgáló patkányok zavarnak, de szerencsére lejjebb nem merészkednek. Végül is jön a vonat. Még el kell oltanom a tüzet, aztán rohannom a vonat elé. Már korábban telefonon kértem, hogy álljanak meg. Ha ugyanis nincs kiszálló, akkor a vonat megállás nélkül robog tovább. Felvesznek. Innen már csak nagyjából egy óra Collins; kb. reggel hatra ott leszek. Mindenki alszik. Megyek a templomba: jéghideg. A magammal hozott kis fejszével fát vágok, tüzet rakok, és a kis templomban (ez a mienk) hamar felmelegszem. Sikerül kávét is főznöm; a forró ital még jobban átfűt. Megeszem a maradék szendvicseket, és várom, hogy kivilágosodjon. Akkor bejárom a kis települést, és mindenkinek megmondom, hogy ma, karácsony másnapján, mise lesz. Jönnek, nem túlságosan nagy számban; sok közöttük az anglikán. De itt van
