A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
570 feltápászkodom, de a könyökömet ugyancsak megérzem. Ügy látszik, a puha hó alatt valami kemény tárgy van, abba ütöttem bele. No de mindegy, itt nem lehet megállni, gyerünk tovább. Körülbelül 25 perc múlva elérjük Ferlandot, ahol a pályaőr — egy indián család — házába kerülök. Egy meleg tea életre kelt engem is meg a ski-doo vezetőjét is. Ez utóbbi nyomban indul vissza. Én megpihenek egy kicsit, mert az éjféli misét itt éjjel 11 órakor tartom. Utána még van egy fél órám a személyvonat megérkezéséig. Az visz majd nyugatnak, kb. 120 km-re, Savant Lake-re, ahol a következő karácsonyi misét mondom 25-én délelőtt 10 órakor. — Addig is itt előkészítik a templomot. Két hatalmas fafűtéseskályha ontja a meleget, de szél is van, és így a fagerendákból ácsolt, elég tágas templom kifűtése nehézségekkel jár. De azért tűrhető lesz, bíztatnak. Ferlandnak kb. 70 főnyi lakossága van, csupa indián, akiknek régóta van temploma is, és havonta egyszer vagy néhány esetben kétszer kapnak misét. Karácsonyi éjféli mise már régen nem volt, úgyhogy mire 11 órakor megkezdjük a szentmisét, a templom megtelik. Sajnos, mivel az ajtó nagy, és mintegy húsz percig állandóan nyitva volt, hogy az éjféli misére érkezőket befogadja, a kevés meleg is kiszállt, és bent csaknem olyan hideg lett, mint kinn. Nincs más megoldás: anorákban mondom a misét, csupán stólát veszek rá.. A kis közösség — mindenki itt van — teli tüdővel énekel; itt nincs szükség hangszalagra! Áhítattal zengenek a karácsonyi énekek. Csendes éj... szentséges éj... és még hozzá lehetne költeni: zord, hideg éj! Az előrelátó pályaőr, aki a sekrestyés meg a ministrans szerepét is betölti, kis üvegekben a vizet és a bort a kályha fölött tartja, és ezzel egyben a kezét is melengeti. A felajánláshoz hozza a vizet meg a bort, én előkészítem a kely- het, és utána imádkozom a legrövidebb misekánont. Áldozni mindenki jön, és közben énekelnek, mit sem törődve a falrepedéseken át befújó széllel és hideggel. Utána, amikor rákerül a sor, hogy áldozás után a kelyhet kiöblítsem, a vízzel meg sem próbálkozom, az már kővé fagyott. A bor után nyúlok, de ahogy akarom kiönteni, meg se mozdul: az is teljes egészében befagyott! Egy pillanatra elszomorodom, de aztán boldogan arra gondolok, hogy a kehelyben levő eucharisztikus bort pár perccel korábban még ki tudtam inni, akkor még folyékony halmazállapotban volt. Tudom, hogy ez nem csoda, de mégis nagy örömmel és megnyugvással tölt el, hogy Krisztus vérét még magamhoz vehettem. Itt is kiosztom az ajándékokat, ügyelve arra, hogy maradjon a még előttem álló további három missziós állomásra is. A mise után ismét a pályaőr házában, jó meleg szobában, várom a vonatot. Meg
