A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
568 BOURDEAUXOTTÓ RÉZBÖRÚ KARÁCSONY Közeledik óriás léptekkel a szenteste, és én még mindig egyedül vagyok. Hét missziós állomás várja, hogy méltóképpen ünnepeljük ezt az egyedülálló eseményét a kereszténységnek, és pülanatnyi- lag csak a reményem erős, hogy mégis kapok két elszánt lelkipásztort, akik hajlandók Armstrong és a hozzá kapcsolódó hat másik, indiánoktól lakott helység karácsonyi igényeit kielégíteni. A tervem már megvan, csupán még két további jezsuita atyára lenne szükségem, hogy azt ki is vitelezzem. Az egyik maradna Arm- strongban, míg a másik a Gull Bay-i rezervátum indiánjainak adna lelki táplálékot, azon a két legnagyobb helyen, ahol az igény is megvan teljes istentiszteleti rendre. Én magam? nos én, évek óta ismerősen a helyzettel, különösen a közlekedési nehézségekkel és főleg akadályokkal, amelyeket csak helyi ismeretekkel rendelkezők tudnak áthidalni, én vállalom a többi öt helyet, amelyek közül négynek temploma is van. Fontos, hogy az annyira nélkülözhetetlen atyák megérkezzenek. A karácsony egyébként képeskönyvbe illik: hó van legalább egy méter, hideg is van mínusz 30-35 fok, és apró házak. Szóval a díszletek tökéletesek, csupán még két szereplő hiányzik. Ahogy ezen töprengek, megszólal a telefon. Torontói elöljáróm közü, hogy amit óhajtottam, megkaptam: egy írországi atya jön, és hajlandó a karácsonyi ünnepek alatt Armstrongot ellátni, míg a Gull Bay-i rezervátumot egy kanadai jezsuita, régi misszionárius fogja felkeresni az ünnepekre. Fellélegeztem: így ez rendben lenne, a többi állomás az én feladatom. December 24-én délelőtt mind a két atya pontosan megérkezett. Egymás üdvözlése után mindegyikünk nyomban megkezdte a saját munkáját. Én is! Nekem, aki a szentéj vándorának készülök, délután el kell indulnom. Vonat nélkül: személyvonat itt naponta csak egyszer van. így kéregetéssel kezdem. A Canadian National vasútállomásának főnöke, mint mindig, most is megértő: motoros járgányt bocsát a rendelkezésemre, hogy még kora délután el tudjam érni Műd Rivert, az első indián települést a vonal mellett, kb. 30 km-re tőlünk keletre. Egy vasúti alkalmazott önként vállalja a nyitott sínautó vezetését. Nem kéjutazás, mert 30 fokos hideg van; mégis jön, pedig nem is vallásos. De úgy látszik, a karácsony a leghidegebb időben is, ha mást nem, legalább a szíveket meglágyítja.
