A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-12-01 / 12. szám

566

alól csak fontos okból adott felmentést, ha a nem katolikus fél kötelezettséget vállalt, hogy a születendő összes gyermekeket katolikusnak keresztelik és nevelik, és hogy a katolikus fél szabadon gyakorolhatja vallását. Ezt a megegyezést hívták reverzálisnak. A fiatalember ugyan kész lett volna reverzálist adni, de Margit nem akart az Egyház kívánsága ellen cselekedni. (All. vatikáni zsinat után az Egyház álláspontja a vegyes házasságok kérdésében jelentősen módosult.) Margit inkább nemet mondott, habár ez neki, mint bevallotta, nagy áldozatot, életének egyik legnagyobb áldozatát jelentette. Legnagyobb fájdalma az volt, hogy döntésével a fiatalembernek is nagy fájdalmat okozott. „Ezt az áldozatot csak az érti meg — mondta később -, aki rajta átment." Vőlegényjelöltje később egy másik leánnyal kötött házasságot a budapestiDeák téri evangélikus templomban. Margit is jelen volt, gratulált a fiatal párnak. Ekkor rendkívüli élményben volt része; lelke mélyén Jézus szavát hallotta: „Ezt soha nem felejtem el neked!" Hosszú évek múltán így emlékezett vissza erre az áldozatra és Jézus vigasztaló szavára:

Hamarosan döntő választás elé állított az élet, vagy inkább az Isten jóságos szeretete. 15-16 éves voltam. Lengett a két zászló... Egyikre rá volt írva: boldogság és szeretet, a másikra: áldozat és lemondás, feláldozása egész földi boldogságomnak... De ez a zászló Jézus kezében lengett... Összetörtem hát a szívemet, és Jézus zászlaja alá álltam. És a boldogságot, amit feláldoztam, ezerszeresen tökéletesebben megtaláltam. A 18. évemben voltam... az Örökimádás karzatán lengett a zászló. Rá volt írva: „Te légy az enyém!" És elindultam... a zászló után.

Kislánykori döntése, hogy Jézus mellé áll, most már kezd formát ölteni. Jézus arra hívta meg, hogy kizárólag benne keresse boldogságát. A hívás még nem volt egészen világos. Margit csak a lényeget értette meg, hogy ti. Jézust kell szeretnie kizárólagosan. Igent mondott, és várt a további részletek felismerésére.

Még egy tragikus eset történt az utolsó vakáció évében. Egyik földbirtokos család vendégeként összeismerkedett egy gyakorlati évét végző gazdatiszttel. A fiatalember megszerette, és — bár alig váltottak néhány szót — egy napon váratlanul megkérte a kezét. Margit kifejtette neki, hogy nem akar férjhez menni, egyáltalán. A depresszióra hajló fiú nem értette meg a fiatal lány indítékait; másnap főbe lőtte magát.

Margit 1924-ben fejezte be tanulmányait, ekkora Mester család már Pesten lakott. Először a Mária utcában laktak, majd az Üllői út 68. szám alatt találtak lakást. Súlyos anyagi gondokkal küzdött az édesanya. A két kisebb testvér még iskolába járt. Margit 19 éves korában már komoly kenyérkereső volt, nyelvórák adásával segítette családját.

Margit 1924 őszén hallotta meg újra Jézus hívását (amelyre az előbb idézett naplórészlet már utalt). A házukkal szemben fekvő Örökimádás templom kórusán imádkozott, amikor lelkében ezt a meghívást hallotta: „Te légy az enyém!" Ezt az élményt sok külső megpróbáltatás követte. Több kérő jelentkezett, házassággal javíthatott volna övéi anyagi helyzetén, 1925 februárjától 1926 őszéig nagy lelki sötétségben vergődött. Lisieux-i Szent Teréz életrajzát olvasva visszatért leikébe a világosság. Hamarosan azt is felismerte, hogy Jézus az evangé