A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
a) Imádság: Számunkra ez a min- ooooooooooooooooooooooooo dennapi főfoglalkozás. Személyazonossági igazolványunk rovataiba is ezt kellene be- PROBLÉMÁK és MEGOLDÁSOK vezetni. Szakképzettsége: az imádság művészete. Foglalkozása: az imádság gyakor- ooooooooooooooooooooooooo lása, imádkozik az Egyházért. Reggeltől estig, estétől reggelig (ha pl. nem tud a- ludni), ez a dolga. Az egyéni imádságon kívül ne felejtkezzünk el a közös imának nagy súlyáról sem, éppen az Egyház javát tartva szem előtt. Ezek az imádkozó közösségek Isten országának igazi végvárai, amelyeknek nagy szerepe lehet és van is a magyar Egyház és a világegyház jelene és jövője szempontjából is. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatása idején az egyik budapesti egyházközség elnöke a következőket mondta: Igen, az Egyház hajója rendületlenül úszik tovább. De mennyi népünkért végzett imádság és engesztelés szűnik meg ezzel, hogy megszűnnek a szerzetesek imádkozó közösségei! Gondoljunk arra, hogy éppen ez az, amit most mi tudunk megtenni az öreg-otthonokban. Végvári János AZ ÖREGKOR HELYES ÉRTÉKELÉSE (Harmadik rész) b) Tevékenység, munka: Istennek egyik legnagyobb ajándéka az ember részére a helyváltoztatás képessége, vagyis a járó- és mozgádcépesség. Az, hogy nem kell a vegetetív életre korlátozott növények és egyes tengerfenéki állatok módjára a világegyetem egyetlen pontjához leszögezve leélni az életet. Az, hogy az ember tud utakat megtenni, tud erdőket, mezőket, hegyeket, völgyeket bejárni, tud magasba menni, tud mélybe szállni, tud világot látni - és mindezt a saját erejéből és saját lábán... Éppen azért az egészséges ember számára egyik legnagyobb csapás, ha máról-holnapra elveszti a járóképességét, sőt mindenfajta mozgásképességét, és ágyhoz szögezetten, mindenkinek kényére-kedvére kiszolgáltatott, tehetetlen és haszontalan tagja lesz az emberi társadalomnak. De valóban tehetetlen? Valóban haszontalan? Erre válaszol Paul Galhnd élete. Francia ügyvéd volt Paul Galland. Egy szörnyű betegség kerítette hatalmába. Teljesen megbénult, karját, kezét, lábát nem tudta mozgatni, élő szoborként feküdt az ágyában, és ha meg akart fordulni az ágyban, ahhoz is ápolójának segítségére volt szüksége. Minthogy ügyvédi pályáját nem tudta folytatni, csakhamar fölélték kis vagyonukat a családjával. Ekkor jutott eszébe a betegnek, hogy elviteti magát Lourdesba. Buzgón kérte a Szent Szüzet, körülötte sokan lettek jobban, őt azonban ugyanúgy szállították haza, ahogyan elvitték. így 557
