A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
548 Urs von Balthasar a rendi teológiát a Lyon melletti Fourviére-ben végezte 1934 és 1938 között. Itt a francia jezsuiták skolasztikátusában egész életre szóló indításokat kap: főleg az egyházatyákat tanulmányozza, fordítja, értelmezi: Origenész,, Nisszai Szent Gergely, Hitvalló Maximosz életművének több könyvet szentel később. Az egyházatyák szeretetére H. de Lubac tanítja meg. Urs von Bathasar mestere és barátja iránti háláját később azza rója le, hogy németre fordítja és sajtó alá rendezi H. de Lubac műveit. Az egyházatyákon kívül már teológus korában a nagy francia katolikus írókat is olvassa, németre fordítja. Mindenekelőtt Paul Claudelért lelkesedik. Lefordítja a Selyemcipőt, az Öt ódát, később a Keresztút c. költői elmélkedést és az Angyali üdvözlet c. misztikus drámát. Claudelen kívül Péguy és Bernanos műve foglalkoztatja, több munkát lefordít tőlük, Bernanosról pedig nagyszabású monográfiát ír (A keresztény Bernanos). Urs von Balthasart lyoni tanulmányai során, 1936-ban szentelik pappá. Már a teológiai évek alatt is vakációit a müncheni Stimmen der Zeit (a jezsuiták folyóirata) szerkesztőségében tölti. 1938-39-ben ennél a folyóiratnál dolgozik. 194048 között egyetemi lelkész Bázelben. Ekkor ismerkedik meg Kari Barth- tal, barátságuk a nagy protestáns teológus haláláig tart. Párbeszédük eredménye lesz Urs von Balthasar Krisztusközpontú beállítottsága és a Barthról írt nagy munka, amely bemutalja teológiájának jelentését, fejlődését, kapcsolatait a katolikus felfogással. De Balthasar bázeli tartózkodása főleg azért döntő, mert ott is- metkedík meg Adrianne Speyrrel, aki az ő hatására tért át a katolikus hitre. E nagy műveltségű és misztikus hajlamú asszony műveiben a következő témák térnek vissza: Krisztus szenvedése, pokolra való alászállása, az egyház és a szentek, Krisztus követése. Urs von Balthasar lelkiségének és teológiájának is egészen sajátos színezetet adnak ezek a témák. Adrienne Speyrrel való barátságára vezethető vissza az a spiritualitás, amelyet H. de Lubac nagyszombat lelkiségének nevezett. De az említett barátságnak egy másik konkrét eredménye is volt: létrehoztak egy sajátos világi intézményt, egy Szent Ignác-i szellemtől ihletett Weltge- meinschaftot. Ennek az intézménynek a célja az igazi keresztény lelkiség megélése az emberek felé való nyitottságban. Mivel ennek a közösségnek nem lehetett helye a Jézus Társaságban, Urs von Balthasar, elöljáróival való hosszas tárgyalások után, 1950-ben elhagyta a jezsuita rendet. A churi egyházmegyébe lépett. Azóta, mint világi pap, elsősorban az írásnak szenteli idejét. Ő maga irányítja az általa alapított Johannes-Verlagot. 1965-ben, 60. születésnapján a münsteri és fribourg-i katolikus fakultások, valamint az edinburghi evangélikus fakultás teológiai díszdoktori címet adományoztak neki. Athenagorász pátriárka pedig az Athosz-hegy Aranykeresztjével tűntette ki ökumenikus munkásságáért, főleg azért, hogy a keleti egyházatyákat megismertette Nyugattal. 1969-ben a pápa kinevezte a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjává. Ettől az évtől kezdve résztvesz az Internationale Katolische Zeitschrift szerkesztésében is. Mivel a nemzetközi teológiai szaklap, a Concilium felfogásában hiányokat észlelt, ellensúlyo
