A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
543 A pápa levelét Poggi érsek vitte Budapestre, akit a rutinszerűen esedékes tárgyalásra már nagyon vártak a magyar fővárosba. Poggi érsek budapesti útja már magában is bizonyos tisztázást hozott e kérdésben. Az a tény, hogy az új pápa is folytatni kívánja a szokásos tárgyalásokat, valószínűtlenné tett egy olyan irányvonalat, mely rövidesen gyökeres változást hozna a Magyarországgal szemben folytatott vatikáni politikában. II. János Pál pápa az 1979. április 5-én nyilvánosságra hozott megegyezéses alapon eszközölt magyar püspökk inevezésekkel szintén folytatta elődei magyar egyházpolitikai gyakorlatát. Ugyancsak ilyen irányú jel volt a magyar egyházpolitika számára Casaroli érseknek, a keleti politika e fontos kivitelezőjének államtitkárrá történt kinevezése is 1979. májusában. A magyar politikusok kétségeit azonban e rendkívüli pápai gesztusok sem tudták teljesen eloszlatni. Miklós Imre államtitkár, a magyar egyházpolitika felelős irányítója egy Bécsben adott sajtóértekezleten úgy vélte, hogy a pápa „irreális célt" tűzne maga elé, ha azt kívánná a magyar katolikus egyháztól, hogy újra az ország szellemi arculatát formáló tényezővé váljon. A magyarországi kommunista rezsim bírálói között - főleg külföldön — sokan voltak, akik viszont éppen azt remélték, hogy a pápa erélyes kurzust, „lengyel utat" kezdeményez Magyarországon is. Mivel az új pápa ismeri az egyház helyzetét a kommunista országokban, remélték, hogy majd erős kézzel leállít az egyház részéről minden további, pusztán ígéret ellenében adott engedékenységet. A keleti politika „magyar útjának" kiindulópontja ugyanis az volt, hogy a Vatikán tudomásul vette az egyházpolitikai helyzet normalizálásának állami feltételét, mely szerint először a személyi kérdéseket kell rendezni, vagyis olyan személyeket kell vezető egyházi helyekre állítani, akiket az állam is hajlandó elfogadni. Ezeknek a vezetésével majd az egyház megoldhatja a pasztorális problémáit is. A magyar hatóságok azonban jelentős állami ellenőrző és intervenciós rendszer fenntartásával továbbra is messemenően befolyásolnak minden egyházi megnyilvánulást és ténykedést. Ez az állam szempontjából előnyös, de az egyháznak felelősséget hozó „magyar modell" a kommunista országokban bizonyos presztízsre tett szert, és felfigyeltek rá különösen azok a kormányok, melyeknek a háború óta nem skerült a katolikus egyházzal a viszonyukat kielégítően rendezni. Az eltérő magyar és lengyel adottságok. Valójában ELTÉRŐ ADOTTSÁGOK az állami beavatkozástól függetlenebb „lengyel út" a Magyarországon kialakult gyakorlattól, a „magyar úttól" nem csak az állami beleszólás mértékében különbözik. Eltérőek voltak az előfeltételek is, melyekből a magyar gyakorlat kialakult. Sőt, az egyház maga is más, egységesebb arcot mutat Lengyelországban, mint Magyarországon, — A két egyháznak merőben ellentétes volt a háború utáni indulásnál a hatalomra került személyekhez való viszonya. A lengyel egyház vezetői együtt szenvedték el a lengyel kommunista vezetőkkel a nácizmus üldözéseit. A magyar
