A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
537 zus szenvedésének a történetét (ez teszi ki a négy Evangélium felét). Később ösz- szegyűjtötték Jézus beszédeit is, aztán csodatetteit is, le is írták őket, hogy az öregedő apostolok szavára még fülhallááoól emlékezőkkel együtt ki ne vesszen a hiteles hagyomány. A már meglevő gyűjtemények alapján álltották össze-40-60 évvel Jézus halála után — az Evangéliumokat. Több ilyen Evangélium-gyűjtemény is készült, de az ősegyház csak négyet fogadott el hitelesnek. Csak erről a négyről meri állítani, hogy Isten állt íróik mellett, hogy azt írják, és csak azt, amit üdvösségünkre vonatkozóan Jézusról és művéről velünk közölni akart. Jézus gyermekségének Evangéliumai — Szent Máté és Lukács Evangéliumának első két fejezete - szintén ilyen Isten-sugallta szent iratok. Nem hagyhatók el az Evangéliumok megcsonkítása nélkül. Bár az Evangéliumok kialakulása szempontjából a legkésőbbi réteghez tartoznak,(a létrejöttüket más törvények i- rányitották, mint az Evangélium többi részé ét), a főtörvény azért rájuk is áll: céljuk az, hogy a feltámadás fényében megvilágítsák, kicsoda Jézus. A történetiség lényeges eleme az Evangéliumoknak. A hangsúly mégsem ezen van, hanem az események értelmén. A hordágyon fekvő béna meggyógyítá- sában is az esemény túlmutat a testi egészség visszanyerésén: Jézus bűnbocsátó hatalmának a felismerése a cél. A történetiség csak alap és kiindulópont, amin az események jelentése felépül. Jézus közveszélyes lázítóként való kivégzésében az Isten emberszeretete ragyog fel; a bűn és a halál országa felett aratott diadala, új szövetség megkötése, a Krisztus halálából áradó új élet nyilvánul ki. Az eseményeknek — bármennyire lényegesek is — csak alárendelt szerepük van: a hitben való értelmezésükhöz — Jézus személyében és működésében — biztosítják a valóság-alapot. Ezekben a tényekben az Isten sajátmagáról adott tanúságát ismeri fel az ember. A századforduló szentíráskritikája úgy vélte, hogy ha meg- A SZENTIRÁSI tisztítja az evangéliumokat a csodás elemektől, kibírja majd MŰFAJOKRÓL hámozni az evangélisták hitéből a történeti Jézus képét. Zsákutcába jutottak. Az Evangéliumok hit-dokumentumok, ha a hitet kivesszük belőlük, semmi sem marad. A megmaradt adatokból nem sikerült Jézus egyéniségéről képet adni és életrajzát megírni. Több sikerrel járt a műfajok és kifejezésformák vizsgálata. Az ember különféle gondolati tartalmak kifejezésére más és más formát használ. A magyar mesék „egyszer volt, hol nem volt” bevezetéssel kezdődnek, „ma is élnek, ha meg nem haltak” kifejezéssel végződnek. Régi levelek „kívánom, hogy levelem jó egészségben találja” köszöntéssel kezdődnek. A jegyzőkönyvek és jelentések is megszokott szabvány szerint készülnek. A népi elbeszélésformáknak is megvannak a szabályai. A zsidóság körében más gondolatkifejezési formák voltak szokásosak, mint a modern népeknél. Az Evangéliumok sajátos műfaját már említettük. Ez a kereszténység-szülte sajátos műfaj azonban az ószövetségi Szentírás műfajain nevelődött közösségek körében alakult ki.
