A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
535 gyeken az evangéliumhirdetők lábát!" Az örömnek az egész megalázott, lerombolt szent várost át kell hatnia: „Örvendjetek, ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalta népét, megváltotta Jeruzsálemet." A próféta meghökkentő képpel fejezi ki Isten megváltó erőfeszítését, amelyet az egész világ szeme láttára visz véghez: „Szentséges karját lemeztelenítette az Úr (mintha azt mondaná: feltűrte az ingujját, nekigyürkőzött) az összes nemzetek szeme láttára, és a föld minden határa meglátja Istenünk üdvözítő tettét." Ezek a trium- falisztikusan hangzó kitételek megtéveszthetnek bennünket. Ne feledjük, hogy már a szerző elgondolásában is lényegében lelki jelentésük volt. így kell értenünk a karácsonyra és az Egyház működésére vonatkozólag is. Emberileg szerény, szegényes történésekben ölt testet az Isten üdvözítő ereje. (4) Harmadik Izaiásnak ugyanabból a fejezetéből való a szenteste meg a hajnal miséjének első olvasmánya. A költemény Jeruzsálem új életre támadását énekli meg. Nem a babiloniak által lerombolt Jeruzsálemet, hanem valami egészen újat: új várost, új közösséget, új világrendet. Ezt az új várost igazságosság és üdvösség jellemzi. Az e- gész világ látni és csodálni fogja Istennek ezt a remekművét. „Tündöklő korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén." A megújulás alapja Isten egészen egyedülálló szeretete. Az olvasmány karácsonyi aktualitását leginkább éppen az a kép adja meg, amely ezt a szeretetet kifejezi: „Alkotód feleségül vesz téged, amint egy férfiember elvesz egy szüzet, és ahogy a férj örül a hitvesének, ugyanúgy leli benned örömét a te Istened." A próféta azt is elmondja, hogy az új Jeruzsálem új neveket kap. Neve nem lesz többé „Elhagyott asszony", hanem „Gyönyörűségem", nem „Özvegyen maradt", hanem „Férjes asszony". A próféta az új Jeruzsálem egyéb új neveit is felsorolja: „szent nép" lesz, „az Úr megváltottjai, keresett város, el-nem-hagyott-város". Ezekből a nevekből.Harmadik Izaiás tanításából főleg három karácsonyi kegyelmet emelhetünk ki: először is a kiválasztottságot, a szentséget, a világ üdvösségére szolgáló sajátos megjelöltséget. Másodsorban a megváltottságot, a megszabadulást, az Isten szabadságában való részesedést. Harmadszor pedig az Istenhez kapcsoló örök, mély, felbonthatatlannak szánt isteni szeretetet. (5) Karácsonyunkban tehát jelen van az ószövetség, jelen van biblikusán és szentségileg. Jelen van, mint Istennek mindig a teljességre irányuló üdvözítő szándéka. Jelen van, mint történelmi kiindulópont, mint lényegében beteljesült várakozás, mint a végső időkre irányuló keresztény várakozásunknak és vívódásunknak típusa.
