A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
534 Izaiás könyvében maradtak ránk. A karácsonyi szentmisében az ószövetség tehát legnagyobb prófétáival van jelen. (2) Az éjféli misében a történeti Izaiás szól hozzánk, mégha szövegét később át is dolgozták. A Dávid családjából származó királyok gyarlóságai, folytonos háborúskodásai, igazságtalan, elnyomó politikája, istentelensége sokat foglalkozatta a prófétákat, és a messiási várakozások kiindulópontjául szolgált. A várt Messiás alakjában összefolyt a közeli jövő történelmébe kivetődő vágy, és a történelmet meghaladó, átfogó isteni közbelépés. Izaiás a saját korát sötétségnek, kortársait a sötétségben lakó, a halál árnyékában élő népnek mondja. Nagyszerű költői jellemzése ez egy adott történelmi pillanatnak. Mélyebb értelemben teológia is, az egész nyomorgó, kesergő emberiség helyzetét kifejező teológia, az éjféli mise pillanatában pedig ennek a teológiai tartalomnak mindnyájunk által megélt szimbóluma. Az éjszakába betör a fény és az öröm, a megkönnyebbülés és a győzelem. A megszülető Messiás hozza magával. A próféta egyelőre a kisdedet látja és szemléli, de a kisdedben meglátja a hatalmas, döntő ígéretet is. Csodálatos, hogy azok a mondatok, amelyekkel Izaiás egy történelmi várakozást fejez ki, mennyire találóan csengenek a mi karácsonyi éjszakánkban. „Gyermek születik nekünk, és fiú adatik nekünk. Dávid trónján és országa fölött fog ülni. A seregek Urának féltő szeretete műveli majd ezt." Amit Izaiás az új király művéről költői túlzással mond, az is karácsony éjjelén egészen szószerinti értelmet kap, ha nem is fejez ki már most teljesen valóra vált távlatokat: „Növekszik majd uralma, sa békének nem lesz vége." Ki lesz ez a gyermek? Izaiás négy névvel jelöli meg: „Csodálatos Tanácsadó" lesz, ellentétben a föld uralkodóinak politikai és emberi őrültségeivel. „Erős Isten" lesz, nem pedig a nép romlását idézi elő, mint a történelemből ismert királyok szokták háborús és politikai vereségeikkel. „Örök A- tya" lesz, telve figyelmességgel és szeretettel népe iránt, nem pedig igazságtalan, kegyetlen zsarnok. „Békefejedelem" lesz, abban az értelemben, ahogy a salóm nemcsak politikai békét, hanem általában társadalmi, erkölcsi jólétet, üdvösséget jelent. (3) Második Izaiás a karácsony-napi misében szól hozzánk. Őt is elsősorban egy konkrét történelmi helyzetben kell hallgatnunk: a babiloni fogságból való visszatérés előestéjén. Második Izaiásnál nincs szó a gyermekről, mint ahogy a mise többi olvasmányában sem. Ez a mise az Ige megtestesülésének és a karácsony univerzalizmusának az ünneplése. A próféta kitörő ujjongással hirdeti meg örömhírét, és hasonló örömre szólít fel mindenkit. Hogyan szól az örömhír? „Királlyá lett a te Istened!" A fogságban élő nép, és vele együtt minden idők minden embere érzi ezt az igényt: bárcsak az Isten alaposabban, kézzelfoghatóbban, személyesebben állna bele a mi történelmünkbe, vállalná az ember sorsát! Ez a vágyunk, amelyre talán gondolni sem merünk, megvalósult: „Királlyá lett a mi Istenünk; ebben a végső korszakban Fia által beszélt hozzánk; az Isten testté lett, és sátrat vert köztünk." Az Istentől jövő üdvösség örömhírét hegyről- hegyre viszik tovább, és Második Izaiás felkiált: „Milyen szép dolog látni a he
