A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-12-01 / 12. szám

529

ÁLTALÁNOS: ... hogy az autóvezetők betartsák a közlekedési szabályokat, ne tegyenek kárt mások testi épségében, ne terheljék lelkiismeretüket azzal a kínos váddal, hogy emberi életet oltottak ki.

Közismert tény, milyen sok emberi élet esik áldozatul a közlekedési baleseteknek. A forgalmas hétvégek előtt újra meg újra felhívják — hivatalosan is — a figyelmünket arra, hogy 300,400 vagy 700 halálos áldozata lesz a „hosszú hétvégnek” az utakon. Az Egyesült Államok népéből pl. több ember halt meg közlekedési balesetekben, mint a két világégés háborús veszteségeként. De mintha sem a statisztikák, sem a súlyos büntetések, sem az újságokban, a képernyőn látott szörnyű, intő példák nem bizonyulnának eredményesnek. Rá kell döbbennünk arra — és itt kéri a Szentatya mindnyájunk imádságos segítségét —, hogy a szabályok megtartása lelkiismereti kérdés és az ötödik parancs nagyon is sürgető modern alkalmazása.

Ki nem szegte még meg a hajtási szabályokat? kérdezte Sheen püspök egyik lelkigyakorlatának hallgatóit. Es ha igen, ki hajolt a kormánykerékre, szívében a bánat szavaival, érzelmével? — Legfeljebb akkor hálálkodunk, ha „megúszunk” egy veszedelmes helyzetet, amikor épségben kerültünk ki a halálos veszedelemből.

HAVI IMASZÁNDÉKOK

Két alapvető keresztény erényben kell a vezetőknek sokkal jobban megerősödniök. Az első a türelem erénye. Amikor látják mások gondatlanságát, szertelen sebességét vagy a szabályokra mit sem adó magatartását, akkor nagyon türelmesnek kell lenniök. Ha mások hanyagsága, lelküsmeretlensége miatt türelmetlenné válnak, akkor az ő vezetésük válhat veszélyessé.

A másik az alázatosság erénye. Nem baj, ha más valaki megelőz. Nem kell az én kis kocsimnak versenyt futnia az erősebb és gyorsabb járművel. Nem kell okvetlenül megmutatnom neki, hogy én is el tudom őt hagyni. A végén mindketten, miattam, a kórházban köthetünk ki, vagy a rendőrőrszobán. Talán a temetőben, a motorosok sírjára annyiszor ráülő felirattal: „Igaza volt, bele is halt.”

ISMERET ÉS IMÁDÁS