A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
520 Fekete István Egy nap A reggel csendes volt, kicsit ködös, de a fák levelei között élesedő világosság ígérgette a későbbi fényességét. A laza felhőket még a hajnal hagyta a kertek felett, hogy foga ne legyen a hidegnek, mert még nem volt itt az ideje. A kémények immel-ámmal füstölögni kezdenek, s a füst úgy megy fölfelé, mint Ábelé annak idején, jelezve a jó időt és a jó embereket. Nincs itt semmi baj, de nem is lehet, mert az égi naptárban erre a napra általában ragyogó szomorúság van előírva: közeli ragyogás és távoli szomorúság. Mindenszentek napja ez, amelynek ragyogása átvilágít a holnapba, a tenyerébe hajtott arcú, örök másnapba, a Halottak napjába. De ez a nap még Mindenszentek napja, saz öregasszony körülnéz az őszirózsák között, amelyekből koszorú lesz. Szép, na! Fehérek, lilák, halványak és elmosódott színűek, mert az őszi nap bágyadt festékes ládájában már csak ilyen színek vannak. Az öregasszony már le is hajol a nagy ollóval, amikor megkattan a kiskertajtó kilincse, és udvariasan vakkant kettőt-hármat a kutya — mondván, hogy ismerős érkezett. Az öregasszony kiegyenesedik, és arca megváltozik. A suszter. Csak nem a cipőket hozta meg? — Jó reggelt... - mondja a mester kissé körülénekelve a kellemetlen benyomást -, jó reggelt, komámasszony, ugye nem várt? — Hát... bizony... jó reggelt! (A filoxéra essen a komába, ennek pénz kell...) De menjünk be. És mennek befelé szótlanul, mert a mester arra gondol, hogy idő előtt jött a cipőkkel, de kell a pénz mindenáron, az öregasszony meg összeadja a sublód pénztartalmát, ami nincs a cipő árához szabva... de hát ki gondol ilyesmire? — Tessék csak kerülni, ámbár... A mester bontogatja a papírt, s az új cipő vadonat bőrszaga hessegeti a sublód elégedetlenségét. Szépek a cipők, de még lehetnek szűkek is, amikor vissza lehet őket adni pár napra... De a cipők egyáltalán nem szűkek. Az öregasszony nézi lábán a cipőket... hát most mit csináljon? Ö ugyan adós nem marad senki fiának, a komának meg éppenséggel nem, azért átszalad a szomszédba, és leküldi a szomszéd lányát a sógorasszonyhoz, aki éppen tartozik, és sokkal tartozik, a
