A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
516 LADÁNYI LÁSZLÓ AZ EGYHÁZ HELYZETE KÍNÁBAN (II. rész) Mao társainak, a Négyek Bandájának bukása után kissé szabadelvűbb lett a kormányzat iránya; ez lehetővé tette a Kínán kívül élő kínaiak, köztük Hong Kongban, az Egyesült Államokban vagy Európában élő papok és apácák számára, hogy családjukat meglátogassák, és heteket együtt töltsenek. Azok, akiknek rokonsága nem keresztény, nem sokat tudnak meg az Egyház életéről Azok viszont, akik keresztény családokból jönnek, és 30 év múltán most először vanalkalmuk felkeresniőket, tudnak miről beszámolni Megismerik, a meglátogatott hely életkörülményeit. Az Egyház és a keresztények helyzete helyről helyre változik. Beszámolóikból megtudjuk, hogy voltak papok - rettentő nyomást gyakoroltak rájuk akiknek nem volt elég bátorságuk, és csatlakoztak a Hazafias Egyesüléshez; több közülük megházasodott, és megszűnt a katolikus világiakkal való kapcsolata. Van olyan egyházmegye, ahol apácákkal összeházasodott papi csoport a székesegyház mellett lakik, és a kormány rendeletére évente háromszor nyilvános misét mond; a mise alatt a hívek nyilvánosan megváltják bűneiket - amelyeket az állam ellen elkövettek, pl hogy elhanyagolták az állam iránti kötelességeiket, stb. Hallani olyan papokról, akik a nyomás hatására csatlakoztak a Hazafias Egyesüléshez, de nőtlenül élnek, és megbánták gyengeségüket. Fájdalmas számukra, hogy akik hűek maradtak az Egyházhoz, és sokat szenvedtek érte, nem hajlandók velük érintkezni Tudunk néhány püspökről, aki több évi testi-lelki gyötrés ellenére tapodtat se engedett. Egészében véve a kínai püspökök jobban állták az üldözést, mint az angol püspökök a XVI. században, I. Erzsébet idejében. Sanghaj köztiszteletben álló püspöke, Ignatius Kung, akit 1955-ben életfogytiglani börtönre ítéltek, ez év tavaszán még börtönben volt. A jezsuita Teng, Kanton püspöke, akit 1958-ban tartóztattak le, szintén. (Azóta kiengedték. Szerk.) Tudunk 77 éves püspökről, aki székvárosában utcaseprő. Az Egyház helyzetéről kialakuló ismereteink még mindig szórványosak. Még mindig vannak püspökök és papok, akikről azt sem tudjuk, élnek-e vagy meghaltak. A püspökökre, papokra és apácákra gyakorolt politikai nyomás még mindig nagy. Nem engedték meg nekik, hogy a magánéletben észrevétlenül meghúzzák magukat. Az átlaghivő ezt megtehette. Sokan közülük, midőn munkára más tartományba telepítették, nem beszéltek arról, hogy keresztények, de továbbra is elmondták imádságaikat, bár nem volt se imakönyvük, se Bibliájuk, se más külső segítség nem állt rendelkezésükre. A megfélemlítés olyan nagy volt, hogy csak sejtették, hogy egyik-másik munkatársuk szintén keresztény, de nem mertek beszélni velük. Az utóbbi években több ilyen személy jött külföldre. Ezek nem hősei az ellenállásnak, de hitük épen megmaradt. A nagyvárosokban és főként olyan falvakban, amelyek szinte teljesen katolikusok voltak, találunk csoportokat, amelyek hősies módon kitartottak a hitben. Több tartományban egy maroknyi pap, miután börtönbüntetését letöltötte, és hitét meg buzgóságát csorbítatlanul megőrizte, titokban járja a környéket, és megtalálja a módját, hogy az
