A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
517 Oltáriszentséget a keresztény családokhoz eljuttassa. Hallunk olyan katolikus családokról, amelyek hihetetlen szenvedéseken mentek keresztül, gyermekeik belehaltak az üldözésbe, de hitük állta a próbát. A külföldről családjaik meglátogatására hazaérkező papokat égi küldöttként fogadják. Mikor meghallják a hirt, hogy pap érkezik családjához látogatóba, a hír villámgyorsan terjed; mikor megérkezik, a keresztények messzi vidékekről fölkeresik, hogy gyónásukat elvégezzék — először húsz év után! Tudunk esetekről, hogy a keresztények mindenáron magukkal akarták vinni a látogató pap fényképét, mert ezzel akarták helyettesíteni a szentképeket, amelyeket az ottho- nokbó l kitiltottak. A keresztények az éj leple alatt jönnék össze, a pap a misét az éj közepén tartja. Több alkabmrml 800- 900 keresztény gyűlt össze a sötétben a ház körül, ahol a pap a szentmisét mondta. A papnak szabad lett volna a misét kínai kenyérrel mondania, mert az lisztből készül élesztő nélkül De nem egy helyen kiásták a rejtekhelyről az ostyasütéshez használatos vaslemezeket, hogy úgy készíthessék az ostyákat, mint a régi időkben. Tudunk olyan helyről is, ahol a hitehagyott keresztények, akikkel a hitükben kitartók minden kapcsolatot kerültek, nyilvánosbün- bánatot tartottak, és a hiszekegyet bánatuk és kiengeszteladni akarásuk jeléül mindenki előtt nyilvánosan mondták el, hogy a szentségeket magukhoz vehessék. A mostani enyhültebb légkörben azok, akiknek külföldi rokonaik vannak, a keresztények is, engedélyt kapnak meglátogatásukra. Köztük találunk olyan személyeket is, akik életük legszebb éveit hitükért áldozták fel Egy férfi, akit a forró égövi Dél- Kínából a folyton fagyos északra küldtek kényszermunkára, a húsz év alatt hitében nem gyengült, hanem erősödött. Egy nő, akit 22 éves korában tartóztattak le egy- házias tevékenységéért, és aki 15 éven át volt kitéve a vallásellenes propagandának a börtönben és a munkatáborban, kiszabadulásakor az őr kérdésére, hogy hisz-e még az Istenben, azt válaszolta: Van-e rá valami ok, hogy már ne higgyen benne? Egyre több olyan személlyel lehet találkozni, aki tiz vagy húsz éven át szenvedett hitéért és istenszeretetéért. És hírek jönnek Kínában élő papok és világiak félelmetes mártíromságáról. Leírhatatlan szenvedéseken mentek keresztül. Egyesek belehaltak, mások ma is élnek. Az egyik pap három nap és három éjjel egy faoszlophoz volt kikötve; azt ígérték neki, hogy jó állásba kerül és jó fizetést kap, ha csatlakozik a Hazafias Egyesüléshez. Két éven át kínozták ilyen módon, végül is belehalt. Papok 10-15 éves kényszermunkán mentek át — sokan viselik az ütlegelések nyomait —; most a hívek élő vértanúkként tisztelik őket. Azoknak a sírját, akik meghaltak, vagy a házukat, ahol laktak, titokban tiszteletben tartják. A Szűzanya több megjelenéséről hallani; ez nagyban erősíti a keresztények hitét. A vértanúk világa ez, ahol a börtönben töltött évek a jó keresztényre váró sors részének számítanak. Ők maguk mintha alig tudnák, hogy viselkedésük menynyire hősies volt. Emberileg szólva nem volt semmi, ami hitükben támogatta volna őket. Templomuk nem volt, szentségekhez nem járulhattak, pap nem oktathatta őket; a vörösgárda elvette tőlük az imakönyveket, szentképeket, rózsafüzéreket. Tudunk egy asszonyról, aki harisnyája kihúzott szálaiból készített olvasót magának és másoknak. Azóta kikerült a bőr-
