A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

473

a Kommunista Párt hivatalos szerve, a Nép Lapja magyarázta az alkotmány állításait, és, magyarázatát szabadelvűnek mondva, megengedi a vallásos hit terjesztését is, de csak a templomok falain belül, és olyanok részéről, akik a gyülekezetek hivatalos fejei, ami azt jelenti, hogy csak olyanok terjeszthetik a vallásos hitet, akiknek a kommunista párt és kormány erre engedélyt ad.

(Folytatjuk)

Arató Jolán

A SANTA KISLÁNY

(Második és befejező rész)

— Ehhez mindenekelőtt a szülei engedélye kellene.

— Ó, azt én megszerzem! Van egy nővérem, a Rozi, aki nagyon szomjas a pénzre. Már tettem is neki célzást, hogy én itt maradnék a kórházban, és ledolgoznám a számlákat. Az iskolában azt lehetne mondani, hogy egészségi okokból egyelőre kimaradok. A Rozi erre azt felelte: „Nem is tudtam, hogy ilyen okos vagy”, és megígérte, hogy fog erről apával beszélni, és meg fogja őt győzni arról, hogy ez mindnyájunknak milyen jó lenne. Az anyám hallgatni fog, mert neki otthon semmibe sincs beleszólása. Nálunk a Rozi dirigál, és épp ezért apa meg fogja engedni azt, amit a Rozi is meg én is annyira szeretnénk. De mit tetszik gondolni: felvennének itt engem szolgálólánynak? Hiszen én bicegek.

— Ezt el tudnám intézni. Itt nagy szükség van jó szolgálólányokra. Ha majd meglesz a szülők beleegyezése, beszélhetek az igazgatósággal. De ha hosz- szabb időre kimaradna az iskolából, nem menne az tanulmányainak a rovására? Milyen pályára készül?

— Jaj, erre még gondolni is rossz! A szüleim azt mondják, hogy végezzem el a kereskedelmit, legyek hivatalnoknő, mert ha íróasztalnál ülök, akkor a sántaságomat észre sem veszi senki. De ez nincs így, kérem. Az iskolában is padban ülök, mégis mindenki tudja, hogy sánta vagyok, és mindenki fütyül rám. A hivatalban épp így lenne. Én irtózom az iskolától is, meg a hivataltól is. Az iskolában ott van például a történelemtanár, a Kugli, pardon: a Hantos tanár úr. Csak mi hívjuk Kuglinak, mert olyan kerek a képe, és olyan kopasz a feje, mint a biliárdgolyó. Hát szóval, ez a tanár nem azt nézi, hogy ki mennyit tud, hanem hogy ki milyen. Én hiába magolom a történelmet, nekem beírja a rossz osztályzatot, de azoknak a lányoknak, akik rákacsintanak, beírja a jelest. Nincs igazságosság. A hivatalokban is a kollégák meg a főnökök biztosan olyasfélék, mint a Kugli: nem a szorgalmat értékelik, hanem a kacsintást.. Én nem akarok hivatalnoknő lenni. Én soha senkire sem fogok rákacsintani. Legszívesebben ápolónő lennék, mert nagyon szeretem a betegeket, mert ők szenvednek, és én megértem őket. De ápolónőnek nem mehetek a sántaságom miatt; ha viszont itt a kórházban szolgálólánynak felvennének, akkor boldog lennék.

A Jóság-Ember mosolygott, és azt mondta:

— Hát először csak igyekezzen szépen meggyógyulni. Aztán majd min-