A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
471 póknak és világiaknak, akik még nem voltak bebörtönözve, alá kellett írniok, hogy elvetnek minden Róma iránti vallásos hűséget. Akik ezt nem voltak hajlandók aláírni, követték a már előbb börtönbe jutott testvéreiket. A katolikus Egyházat utoljára hagyták az ízlésük szerinti átszervezésben. A többi vallásokkal ezt már előbb megtették. A sok protestáns egyházat egyetlen egyházszervezetbe fogták össze, melyet Ön-ön-ön Hazafias Mozgalomnak neveztek el. Az „ön-ön-ön" kifejezés egy régi protestáns mottó maradványa: egyházaik önfenntartó, önkormányzati és önterjesztő jellegét akarták vele kidomborítani. Persze egészen másképp festett, mikor a kommunista kormány, a kommunista párt kiküldöttei vették át a protestáns egyházak „önkormányzatát”. A protestánsok közül sokan ellenálltak, éppúgy, mint a katolikusok között; inkább vállalták a rossz bánásmódot, a kínzást, a börtönt és a munkatábort, mint azt, hogy a hit dolgában ateista kormánynak engedelmeskedjenek. A mohamedánokra, taois- tákra és buddhistákra ugyanilyen sors várt. 1958-ban, a Hazafias Katolikus Egyesület megalakulása után egy évvel, a kormány rendeletére megkezdődött a törvénytelen püspökszentelés. Körülbelül negyven papot szenteltek püspökké olyan püspökök, akik nem mertek a kormánynak ellenállni, illetve azt gondolták, hogy mivel a Rómával való kapcsolat lehetetlenné vált, az egyház fennmaradását így biztosítják. Tudunk egyről, akit a kultúrforradalom idején a vörös gárda szinte halálra vert, és aki börtönben halt meg, kifejezetten megbánva, amit tett. 1958 és 1966 között megtartották a szabadság látszatát - most ehhez hasonló helyzetet akarnak visszaállítani Az a néhány pap, aki csatlakozott a Hazafias Egyházhoz, engedélyt kapott, hogy misét mondhasson abban a néhány templomban, amelyek még nyitva maradtak. A keresztények nagyrésze A kínai nagy fal
