A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
450 Szabó Ferenc S.J. BANGHA BÉLA EMLÉKEZETE Száz évvel ezelőtt született, és negyven éve halt meg Bangha Béla jezsuita, hitvédő és sajtóapostol, a magyar katolikus megújhodás egyik kiemelkedő alakja. Nyitráról származott, miként a magyar katolikus reneszánsz másik, legnagyobb képviselője, Prohászka Ottokár. Ottokár püspök 1927-ben elnémult; ekkorra már Bangha páter pályája zenitjére ívelt. Bangha Béla alig volt tizenöt éves, amikor belépett a jezsuita rendbe. Amikor 1910 körül az inn&rucki egyetemről Pestre került, Prohászkán kívül rendtársai, Tomcsányi, Bús, Bóta már kezdték pezsgésbe hozni a főváros vallási életét. A századforduló liberális-szabadkőműves szelleme, harcos antiklerikaliz- musa és vallásellenessége csakhamar rendíthetetlen ellenfélre talált a fiatal, alaposan felkészült Bangha Bélában, aki a budapesti rendházban, a Jézus Szíve-temp- lomban kezdi meg apostoli munkáját. A fiatal páter az egyetemisták és a hölgyek kongregációját vezeti, és szerkesztője lesz a Mária Kongregáció c. lapnak. Az író és szónok hitvédő beszédei és cikkei magukra vonják az értelmiség figyelmét. „Krisztus és a modern társadalom”, ,A XX. század Krisztus-problémája”: így hangzottak az előadássorozatok témái. Bangha újszerűén fogalmazta meg a keresztény hitet; a korszerű nyelvezet az örök igazságokat hirdeti; ezek közül is a központra, Krisztusra irányítja a figyelmet. A következő harminc év során Bangha tevékenységének hatósugara egyre szélesedik. Szónoki és írói tevékenységéről összegyűjtött munkáinak harminc kötete tanúskodik. Még csak felsorolni is hosszú lenne szétágazó és sokrétű apostoli munkájának legkiemelkedőbb mozzanatait. Egyik legfontosabb tette - saj- tóapostolkodása keretében - a Magyar Kultúra c. folyóirat megalapítása 1912 karácsonyán; ez a lap az öntudatra ébredő magyar katolicizmus egyik fő orgánuma lett. Bangha nevéhez fűződik a Katolikus Lexikon négy kötetes vállalkozása, továbbá a nyolc kötetes egyháztörténelem kiadása, amelyet Ijjas Antallal szerkesztett több szakember közreműködésével. Az egyháztörténet utolsó köteteinek megjelenését már nem érte meg; a gyilkos kór, a fehérvérűség, 1940-ben elragadta. Még korábban, 1938han, már súlyos betegen, utolsó erőinek megfeszítésével az Eucharisztikus Világkongresszus szervezésének lelke volt. Már csak néhány hónap választotta el a sírtól, amikor megjelent életművét összegező munkája, a Világhódító kereszténység. Ebben a ma már címében és tartalmában meglehetősen triumfalisztikusnak ható könyvben Bangha sok mindent revideál; viszapülant a magyarkatolicizmuskorábbiévtizedeire, felméri az Egyház helyzetét a világban, és számos ma is helytálló megfigyelést tesz a modern kor evangeli- zálásával kapcsolatban. Nem e rövid megemlékezés keretébe tartozik, hogy Bangha Béla életművét felméijük, a kor, a magyar kulturális helyzet és az egyházi megújhodás kellő és tárgyilagos felmérésével a helyes megvilágításba helyezzük alakját. Egy azonban kétségtelen: jóllehet Bangha Páter egész élete során harcolt az ún. „közéleti