A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
444 oooooooooooooooooooooooooo a SZENT ATYA MULT és JELEN PÁRIZSBAN ÉS oooooooooooooooooooooooooo LISIEUX-BEN A látogatás egész Franciaországnak szólt, és valóban egész Franciaország felfigyelt rá. Útjának legkiemelkedőbb eseményeit nemcsak a francia televízió közvetítette, a műsort átvették a főbb európai adók is. A franciák örömmel fedezték fel, hogy tudnak még lelkesedni, közösen együttörülni, tapsolni és ujjongani, bár az időjárás szinte igyekezni látszott, hogy mindet lelkesedést lehűtsön. Hűvös, esős napok jártak francia földön az utolsó májusi hétvégen és június első két napján. Ha az idő sokakat el is riasztott az ünnepségeken való részvételtől, annál többen figyelték a képernyőn a kereszténység első számú képviselőjét. A látványosság és a pompa jelentőségét háttérbe szorította a Szentatya üzenetének súlya és általános elismerést kiváltó ereje. A Szentatya „szupersztár", mert minden ízében saját maga, és minden ízében pap és pápa. Egyszerű, közvetlen, emberi, meleg; de ugyanakkor rendíthetetlen erő, biztosság, felelősségtudat árad belőle. Jöttének híre nem váltott ki egyöntetű lelkesedést. A munkásvilágban, az elkereszténytelenedett tömegben még él az ellenérzés a „csuhások" és az egyházi befolyás minden formája ellen. Az emberi gondolkodás szabadságát az istenfogalmak eltörlésétől váró hagyománynak szintén számos követője van. A Lefébvre érsek híveivel rokonszenvezők éppúgy, mint a merész liturgikus újításokkal és lelkipásztori módszerekkel kísérletező közösségek bizalmatlanul tekintettek az egységes egyházfegyelmet sürgető pápa jövetele elé. Az egymással élesen ellentétben álló irányok és mozgalmak előre kétségbe vonták, hogy a más egyházi hagyományok és tapasztalatok közt felnőtt pápa meg tudja-e érteni a francia társadalom és a francia egyház problémáit. Annál figyelemreméltóbb az, hogy a látogatás osztatlan örömmel zárult: a súlyos belső problémákkal küszködő francia egyház nem rendreutasításokat kapott, hanem biztatást, bizalmat, és főképpen reményt, a kívülállók pedig azt a benyomást, hogy az Egyház hite az emberiség életének nélkülözhetetlenül fontos erkölcsi bázisa. XXX A repülőtéren Roger Etchegaray bíboros, Marseille érseke és a francia püspöki kar elnöke, Francois Marty Párizs bíboros érseke és Raymond Barre miniszterelnök fogadta a Szentatyát. Helikopteren ment a Champs-Élysées-re, ahol az