A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

államelnök, Valéry Giscard d'Estaing köszöntötte. Onnan nyitott autó vitte a ki­váncsi tömeg két-három kilométer hosszú sora között a Notre-Dame katedrá- lishoz, ahol 40 000 ember várt már a szentmise kezdetére. 1804 óta ez az első alkalom, hogy pápa a katedrálisba lép. (Akkor VII. Pius Napóleon császárrá ko­ronázására jött.) Fölhangzik a taps, majd a Magnificat. Párizs érseke köszönti a Szentatyát, azután Párizs és környékének 30 püspöke és 400 papja együttmisé­zik a Szentatyával a katedrális bejárata előtt. A Szentatya az aznapi evangélium szavaival a föltámadt Jézus kérdését intézi a francia katolikusokhoz: „Péter, szeretsz-e engem?" A szentmise után az egyházmegye 2000 papjához külön szól a Szentatya benn a katedrálisban. Első szavaitól kezdve látszik, hogy ismeri, megérti nehézsé­geiket, értékeli próbálkozásaikat. Bátorítani akarja őket, hogy higgyenek papsá­gukban, őrizzék meg hithirdetői buzgalmukat, az ellentétes irányok közt ügyelje­nek a szeretetre és a papi egységre, reményük soha ne fogyatkozzék. A papok lel­kesedése folyton megújuló tapsokban mutatkozott, olykor szinte tombolt. Jó volt látniok és megtapasztalniok az Egyház fejével való egységüket. A Szentatya rövid látogatást tesz a városházán, a Szajnán hajó viszi a Trocadero térig. A környező utcák, terek, a Szajna-part tele van várakozó em­berekkel. Amikor feltűnik a Szentatya, az öröm hangulata tölti el a tömeget. Párizs népe örül kiváló vendégének. + + + A látogatás második napján, szombaton, esik az eső. Az államelnök ma­gánlakosztályában bemutatja a pápának családja tagjait, majd ők ketten külön­vonulnak, és egy órán át tárgyalnak a nemzetközi helyzetről. A Szentatya tiszte­letére rendezett fogadáson ötezer ember vesz részt, az eső miatt ezek a kertből mind a palotába szorulnak. A politikai pártok vezetői közt a Szentatya találko­zik és pár szót vált a francia kommunista párt vezetőjével, Georges Marchais-val, és a szocialista párt főtitkárával, Francois Mitterand-nal is. A nők helyzetének miniszterével, Monique Pelletier asszonnyal a családkérdésről tárgyalt. A könnyű ebédet vezető katolikus értelmiségiek társaságában fogyasztotta el, akiket André Frossard újságíró gyűjtött egybe. Ezután az apostoli nunciatúrán fogadta a ke­resztény vallások képviselőit, köztük Melétiosz érseket és Chevallier tiszteletest. Ez utóbbi köszöntésében felvetette a közös Úrvacsora kérdését, és célzást tett arra is, hogy a katolikus Egyház ne akarja visszaszerezni régi közéleti fényét. Vá­laszában a Szentatya eltért előkészített beszédétől, és kitért ezekre az ott hely­ben felmerült kérdésekre is. A koradélutánt a vincés nővérek anyaházában Párizsnak és környékének apácáival töltötte együtt a Szentatya. Körülbelül ötezren gyűltek össze. A sze­génység, a tisztaság és az engedelmesség értelméről szólt hozzájuk. A Szentatya napjának valódi súlypontját a párizsi munkássággal való ta­lálkozása jelentette. A város északi része a szegények, a bevándorlók, a munka- nélküliek negyede. A „vörös negyed" polgármestere is, képviselője is kommunis­ta. Mikor a Szentatya kiszállt a helikopterből, elsőnek ezek fogadják és köszön­tik. Röviden külön tárgyal a párizsi mohamedánok vezetőjével is. A misét a ka­tedrálisban mondja, de szentbeszédét a bazilika bejárata előtti lépcsőn. A tömeg kitart, a hideg szél és az eső ellenére. Érzik, hogy a súlyos szavak sorsukról szól­445

Next

/
Thumbnails
Contents