A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

436

gyógyuljanak. Valóban ez is történik. — De a történet második felében kétfelé ágazik a leprások útja. A kilenc izraelita betartja a törvényt: siet a templom felé, és onnan siet haza, örömben úszva. Az egy szamaritánus, aki idegen, számkivetett volt a számkivetettek között is, akivel még a leprások sem szívesen vállaltak közösséget, nem haza indul - ő nem izraelita, rá nem érvényes a zsidó törvény —; ő Jézushoz megy vissza gyógyulása láttán, hogy megköszönje az Ür jóságát.

o o o

Mit dícsér Jézus a szamaritánusban? Azt, hogy hálás? Azt is. De főképp azt, hogy hisz, hogy — a gyógyító hatalom kihasználásán, egyéni előnyökön túl - mélyebben gyökeredzik és magasabbra nyúl szellemi, erkölcsi horizontja. Túlér a testi jólét, a jó közérzet, társadalmi szerep, elfogadottság és elismerés körén. Ennek az embernek belső tartalma, tartása van: a szokvány udvariasságon túl leborul az Ür előtt, mert valamit meglátott Jézus titkából, mélységéből és magasságából: azonnal átlátja, hogy nem emberi hatalommal áll itt szemben. Ha nem emberi ez a hatalom, akkor a gyógyító erő csak jel - valami másfajta, mélyebb gyógyításra vonatkozik —; akkor nem papi igazolványokon és templomi szertartásokon keresztül közelíthető meg az Isten, hanem JÉZUSON KERESZTÜL. Istenre éhes; nem testében — emberségében akar gyógyulni, szabadsága Istennek áldozásában. A templomi áldozatok ezt fejezik ki, és enélkül a templomi áldozat puszta formalitás, üres szertartás, értelmetlen mágia: pogányság. Ezentúl Jézus teste az áldozat helye, és Benne áldozzuk magunkat Istennek.

Jézus azt dicséri benne — a pogányban —, hogy közelebb áll Istenhez, jobban fogja a vallás lényegét, mint a vallásosságukra olyan büszke templomba járók. Isten ingyen kegyelmére, szabadító gesztusára csak egy magatartás ad választ: a leboruló alázat és hála - JÉZUS előtt.

A tíz leprásról szóló evangéliumi szakasz ezt kérdi tőlünk: Érted-e, értékeled-e Isten kegyelmét? Krisztus halála és feltámadása óta megváltozott még az Istennek adott hála is. Alleluja!