A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

435

Szentbeázéd- (emplomta/an magyaroknak

Az évközi 28. vasárnap evangéliuma két különböző magatartást állít egymással szembe. Mind a kettő a Jézus tényére adott válasz. Mi a különbség köztük?

Mind a tíz leprás - gyógyíthatatlanul beteg. Egyúttal a Krisztus nélküli emberiség képe. A szabadságunk beteg: az, ami az egész ember sorsát eldönti. És nem bírjuk kézbe venni úgy, ahogy eszünk, szívünk, hitünk helyesnek látja. Kisiklik a kezünk közül, elkapja valami rákféle baj, és nem bírjuk megállítani a bűn elharapódzását. Elhatalmasodik rajtunk; életünk, sorsunk rossz vágányra fut, és nem olyan célba ér, amilyenre Istentől kapott energiáink lehetőséget adtak volna. Az állomás nem az Isten — hanem a karambol. A bűnpályán futó energiát hiába fékezzük, HÁLÁNK széttöri a féket, és rohan tovább. De nemcsak a bor, a kártya, a meg nem engedett szerelmek képe MINŐSÉGE a leprás ember - a férges, rothadó, beteg, megrokkant élet tükre —, hanem mindazoké is, akikben megroppant a hit, a remény, a szeretet. Mind betegek vagyunk, nem úgy fut az életünk, ahogyan futnia kellene, Isten felé és Istenhez egyre közelebb.

Ez a mi helyzetünk képe: az Emberé, Krisztus nélkül, Orvosunk nélkül. Mindazoké, akiknek élete nem Isten felé van beállítva. A magunk erejéből nem bűjük átállítani életünket, Orvosunk, Jézus Krisztus nélkül.

o o o

Mind a tíz gyógyulni akar. Érthető. Mind segítségért könyörög. Egyik sem tetszeleg a betegségében. A rosszat rossznak hívja. Fáj nekik a kiközösítés - ez jobban maija a lelkűket, mint testüket a seb. Ügy látszik, Isten is elveti őket.

Mind a tíz hisz Jézusban, mind a tíz tőle várja szabadulását; mind a tíz elfogadja utasítását: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” A mózesi törvény írta elő, hogy ha valaki meggyógyul, a papnak kell igazolnia, hogy a fehéres-pirosas helyek eltűntek a testéről, és bemutassa gyógyulásáért a hálaadó áldozatot. — Jézus szavára elindulnak — bíznak benne, váiják, hogy szava erejében meg