A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
434 világot az ember javára adta kezünkbe, kincseivel és lehetőségeivel; akitől értelmünk fénye is származik. Ha függetlenül a teremtés ura szerepét akarja játszani, a földnek, az embernek és önmagának is romlására lehet... MISSZIÓS:... hogy Krisztus egyetlen üdvözítő evangéliumát úgy alkalmazzák a különböző kultúrák igényeihez, hogy a tan és az Egyház egységét sértetlenül megőrizzék. Az „inkulturáció” fogalmát manapság egyre többet emlegetik. - Mikor a XVII. század nagy kínai misszionáriusai az ősi kínai szokások megbecsüléséről és felhasználásáról szóltak, és ezt meg is kísérelték, Nyugaton nem értették meg őket. Mikor a képernyőn az emberek azt látták, hogy II. János Pál pápa afrikai útján a gyermekek rituális tánclépéseit követve vegyült közéjük, sokan csodálkoztak. Sokan alig akartak a szemüknek hinni, amikor az ausztráliai mel- boume-i eucharisztikus kongresszuson a bennszülöttek miséje törzsi rituális táncok és bennszülött dallamok, zeneszerszámok kíséretében, keretében valósult meg. — A nagy kérdéssel már Szt. Pálnak szembe kellett néznie, és ő meg is találta a helyes megoldást: a megtért pogánynak nem kell előbb zsidóvá lennie (azaz körülmetélkednie), hogy Krisztus Testébe kapcsolódjék, és Krisztus Lelke megszentelje. Mégis századokon át kísértett a felfogás, mintha az Egyházba belépő nem fehér embereknek a nyugati kultúrán, a fehér ember kultúráján át kellene az első lépést megtennie. — Az Evangelii nuntiandi világosan beszélt: a tanítással, a helyes elvekkel kapcsolatban ma már nem lehet kétségünk, csak el kell olvasnunk VI. Pál írásának 19., 20. és 63. pontjait. A gyakorlati síkon is megtörténtek az első lépések, és még továbbiak várhatók, és kell is jönniök. .Kínában kínai gyertyákat gyújtanak, kínai gyertyából ragyog az örök Nap- Japánban hőskultusz, virágzó cseresznye bájával érlelnek szíveket nemesre, Kalocsán kurucot, kedélyes-marconát - s mindenütt Krisztus süt a honi arcon át” - így foglalta versbe az alkalmazkodás programját a pap költő Mécs László ajezsuita rend alapításának 400. évfordulójára. A II. vatikáni zsinat újra világosan kimondotta, amit a nagy (főleg a görög) egyházatyák már megírtak, amikor Krisztusról, az Isten örök Igéjéről elmélkedtek: Az egyetlen isteni Bölcsesség fénye ragyogott fel a nagy vallásalapítók alaptanításaiban, valamint a népek istenkereső szavaiban, rítusaiban, mert „mindent Érte és Általa teremtett az Atya”. De egy gyönyörű, többszólamú német nagymise, a szerzetesek imádkozó gregorián dallama és a mai fiatalság gitáros miséje éppen úgy kifejezheti a lélek imáját, háláját, megrendült alázatát, mint a Latin-Amerikában hallható kreol muzsika, az arab világ földre borulása Allah előtt, vagy a néger rituális tánc ritmusa, a keleti nagy vallások elmélkedő csendje... Az egyetlen Egyház-anya irányító szavára kell csak mindig figyelnünk, hogy a sokféleségben világos maradjon, hogy „egy az Úr, egy a hit és egy a ke- resztség, egy az Üdvözítő”, és egynek kell lennie az Egyház-anyának is.
