A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

I

vennél több beszédet mondott az összegyűlt hivőseregnek, püspököknek, papoknak, szeminaristáknak, dipomáciai képviseleteknek, politikusoknak. Nem kerülte a kényes témákat, állásfoglalása mindig világos, reményt ébresztő, bátorító volt. Nem bírálni jött, hanem a jót elismerni és tovább bontani, a veszélyekre rámutatni.

Zaire népével együtt ünnepelte kereszténységük kezdetének 100 éves évfordulóját. Zairében van az afrikai kereszténység súlypontja. A 28 millió lakosú országban 45% a katolikusok, 13% a protestánsok száma. Területe 25- ször akkora, mint a mai Magyarországé, 400 dialektust beszélnek rajta. Az Egyház befolyása nagyarányú. Közel 5.000 iskolát vezet 86.000 tanítóval, 36 kórházat és 200 szülészotthont irányít 22.600 ággyal, a gazdasági és társadalmi fejlődésre hat azoknak a segélyeknek a szétosztása által, melyek a helyi önsegélyezési programok elindítására érkeznek. A zaíri kultúra nevében az egyházi intézményeket a kolónializmus maradványaként egy ideig betiltották vagy államosították. Még a feszületeket is kitiltották az iskolákból. Malula bíboros rövid időre Rómába menekült. Épp az üldözés vezetett népi ellenállásra, a hívektől kiinduló kezdeményezések felkarolására, belső megerősödésre, a zaíri liturgia megteremtésére.

Az iskolákat az Egyház visszakapta, a zsarnokság valamicskét enyhült, Mobutu elnök és évek óta házastársa a pápa érkezése előtti napon Malula bíboros szentmiséjén szentségi házasságban egyesültek. A kinshashai repülőtéren az elnök és a bíboros együtt fogadták a Szentatyát, ezzel is kifejezve az Egyház és a kormányzat kölcsönös közeledésének a vágyát. A Szentatya magánbeszélgetése az államelnökkel — biztosra vehetően — az emberi jogok körül forgott.

Malula bíboros a Szentatyát a kinshashai katedrálisban köszöntve, nyütan megvallotta, hogy nagyon szerették volna, ha a

406