A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

398

amit Isten értük Krisztusban tett. A külső intézményes elem fontos a jelben, de ha nem valós hitet, reményt és szeretet fejez ki, a jel üres és hazug: nem szentség, mert nem kegyelmi esemény fejeződik ki a jelben.

Ha az Egyház a láthatatlan kegyelem látható kifejezése, ezzel azt is állítjuk, hogy a kegyelem kifejezése soha nem teljes, azaz az Egyház soha nem teljesen Egyház; annyiban igaz Egyház, amennyiben igyekszik igazabban és teljesebben Egyházzá lenni. — Mivel Isten kegyelme jelen van ott is, ahol nem ismerik a Bibliát és a keresztény jelrendszert, azért az Egyház az a hely, ahol leginkább látható az Isten ember iránti szeretete és kegyelme. Ez a közösség a kegyelem jele a világban, a világ számára.

A híveket mi köti össze ebben a felfogásban? Nem jogi kötelékek és előírások, nem is pusztán lelki kegyelmek, hanem a kegyelmi történések látható, közösségi jelei: a hit, remény és szeretet kifejezései istentiszteleti, tanúságtételi és ember-szolgálati formákban. Az előírás, a köteles engedelmesség helyett a közösségi tapasztalat kifejezése lép előtérbe: a belső lelki tapasztalat, a Lélek indításaira adott válaszokból született belső meggyőződésnek közösségi kifejezése.

Minél aktívabban veszi ki részét valaki a kegyelem krisztusi kifejezésében, annál inkább tagja az Egyháznak, annál inkább részesül az Egyház szentségi valóságában. De ez a tagság jogilag nem közelíthető meg. — Az Egyház célja: tisztítani és izzóbbá tenni az emberek válaszát Krisztus kegyelmére. így az Isten emberszeretetének élő jelei és a világ számára a remény jelei lesznek.

Ez a modell, amely szerint az Egyház elsősorban a kegyelem jele, hordozója és hatékony eszköze, szerves egységbe fogja azt, ami az előző két modellban különállt és részben szembenállt egymással: az intézményt és a kegyelmi közösséget. Előnye az is, hogy a kegyelem működését nem korlátozza egyházi intézmények határain belülre. Erős motívumokat ad, hogy az Egyházhoz ragaszkodjunk, ugyanakkor lehetővé teszi az őszinte kritikát, hogy az Egyház valódibb, hatékonyabb jel legyen.

Veszélye, hogy a liturgiái ünneplés mögött sekélyes a hit és a komoly megtérési szándék, a szép jelrendszer helyettesíti a komoly erkölcsi elkötelezettséget és társadalom-javító erőfeszítést. Ennek a modelinek a népszerűsítése nem könnyű, mert a kegyelem és jel kapcsolata sok magyarázatot igényel.