A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

399 4. AZ EGYHÁZ IGEHIRDETŐ KÖZÖSSÉG A negyedik modell hangsúlyozza az Isten igéjét. Ahol Isten igéjét hirdetik, és Ament mondanak rá, ott az Egyház; az Egyház esemény: az igehirdetés és a hit találkozásakor valósul és történik. Az Egyháznak, az összegyűlt népnek az a feladata, hogy hall­gassa, higgye és meghirdesse Is­ten igéjét. A hit és az igehirde­tés áll az Egyház életének a kö­zéppontjában. A Biblia ítél meg minden helyzetet, az Egyházat is. Ebben a modellben az I- gében való hit teremti meg a közösséget és köti össze a hí­veket. A hit pedig azt jelenti, hogy a hívek az Ige tanúi és hir­detői, azaz Egyház lesznek. A szentségek fontossága másodsor­ba szorul. Ebben a felfogásban még a keresztség és az Eucha- risztia is elsősorban „ige”: látha­tóvá sűrűsödött szó és isteni hívás, és annak hivő befogadása. Mivel minden helyi gyülekezet hitre-szólító szó, az Egyház teljessé­ge minden egyes helyi közösségben jelen van; így az Egyház ezernyi kis egymástól független egyházzá porlik. Az Egyház egysége pusztán abban áll, hogy ugyanazt az evangéliumot hirdetik, mégha különbö­zőképpen értelmezik is. Valid meg Krisztust és higgy benne, ennyi elég, hogy az Egyház tagja légy. Az Egyház életének a főcélja ezek szerint az igehirdetés. Az üdvösség az ige elfogadásától vagy elvetésétől függ. Aránylag kevéssé figyel arra, hogy a hallgatók megtérnek-e, az Isten uralmának el­jöttéért tesznek-e mást is, mint a szóbeli meghirdetést és a bibliás, istenes élet tanúságát. Ez az egyház-modell jellemző sok protestáns közösségre. Az igehirdetést hangsúlyozó Egyház-felfogásnak előnye a bibliás alap, a missziós buzgóság, a helyi Egyház küldetéstudata, a bálványimádás minden formájának bátor, prófétai elítélése, az Is­ten üzenetével való állandó párbeszéd, állandó bűnbánat és meg­térési készség.

Next

/
Thumbnails
Contents