A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

42

hozzánk, hogy emberi élet formájában élje meg az istenfiúság lényegét: mindent az Atyától kapni, mindent az Atyának visszaadni.

Ez a mélységes és titokzatos igazság egészen új ismeretet ad ne- Szentháromság künk az Istenről: egy az Isten, de nem magányos. Az Isten léte: — """ örök szeretetáram az Atya és Fiú között. Az Atya mindenét odaadva szüli Fiát, a Fiú mindenét visszaadva szereti Atyját. A Szentlélek pedig e kölcsönös önátadás gyümölcse és formája. Ezt az igazságot nevezzük a Szentháromság titkának: egy az Isten, de léte három személy viszonyából áll. Az első személy az Atya, minden jóság forrása. A második a Fiú, az Atya jóságának tökéletes képmása. A harmadik a Szentlélek, az Atya és Fiú szeretetkapcsolata. A Fiúisten megtestesülése és a Szentlélek küldése által mi emberek a Szentháromság é- letében részesülünk. Jézus testvérei leszünk, akiket Jézus leheletéként a Szentlélek éltet, az Atyaisten fiaivá fogad.

— - A Szentlélektől megvilágosított keresztényeknek ez a hite új

Megváltás fényt vet Jézus halálára is. Nem volt ez a halál véletlen balsze= rencse, vagy történelmi szükségszerűség következménye, hanem az Isten örök szeretetének kinyilatkoztatása. „Úgy szerette Isten a világot —tanította maga Jézus, — hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn.3,16). Isten saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta"(Rómaiakhoz 8,32), „amikor még bűnösök vol- tunk"(5,8). A sötétség minden hatalma rávetette magát erre a Jézusra, hogy kioltsa benne a szeretet lángját. De amint a bűn minden faja határtalan szenvedés formájában testébe és leikébe vájt, az őbenne mind szeretetté változott. Gyilkosaiért imádkozó, szeretetből halálba menő ember: ez az a létforma, amelyben az Isten Fia alakot ölt a teremtett világban, és így mintegy tükörképként kifejezi és a világba oltja az Atyaisten határtalan jóságát. Isten a bűnt gyűlöli, mert ellenkezik lényegével, és mert tönkreteszi az embert. De ebben a bűnös világban ott áll az értünk imádkozó Isten Fia. Ez a Jézus, mint az egész emberiség képviselője, tökéletes szövetségkötő az Atyával szemben. Ezért Isten az egész emberiséget az értünk élő, haló, értünk feltámadt Krisztuson keresztül nézi. A meghalt és feltámadt Jézuson át leheli belénk Szentlelkét, hogy mint friss szél, elfújja lelkűnkből a bűn sűrű ködét, és elárassza szeretetének napjával. így lesz Jézus szenvedése és halála mintegy váltópénz, amellyel Isten a bűn rabságából kivált, és saját tulajdonává tesz (Péter első levele, 1,18. 2,9). Tulajdonjoga jeleként pedig ránk üti a Szentlélek pecsétjét (Pál levele az efezusiakhoz 1,12).

Jézus egész élete út számunkra. Ut az Atyához, út az élethez, út egymáshoz. Jézus jár elől, mi követjük. Halála és feltámadása az a lendítő erő, amely minket elindít és mozgásban tart mindvégig: „Krisztus szeretete ösztönöz minket... Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt" (2. korintusi levél 5,14-15).