A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 8. szám
356 gyarországon jelent meg „Hit az emberben” címmel egy jó válogatás Teilhard műveiből, ezt a Szent István Társulat tette közzé 1968-ban, fordította Dienes Valéria. Tudomásunk van arról, hogy a Szent István Társulat egy újabb antológiát jelentet meg Teilhard műveiből. A Teilhard-i mű körüli viták az elmúlt évtizedben elcsitultak. Egyrészt azért, mert szakavatott szerzők helyes megvilágításba helyezték e nagy tudós és gondolkodó eszmevilágát. Köztük első helyen kell említenünk Henri de Lubac francia jezsuita teológust, Teilhard egyik legbensőbb barátját, aki még a zsinat alatt közzétette jelentős könyvét Teilhard eszmevilágáról, majd később még több írásában igyekezett helyreigazítani a téves vagy torzító értelmezéseket. Másrészt az Egyházban a kontesztálás olyan szellemi légkört teremtett, amelyben Teilhard állítólagos heterodoxiája, az igaz katolikus tanítástól való eltérése jelentéktelennek bizonyult. Ha egyes mai teológusok könyveit olvassuk - azokra gondolunk, akiknek veszélyes nézeteit a Tanítóhivatal is megbélyegezte —, Teilhard bizonyos kitételein kevésbé akadunk fenn. Különben is a jezsuita tudós bizonyos írásait nem szánta közlésre, egész fiatal kora óta önmagának jegyezte fel kialakuló nézeteit, illetve barátai tanácsára közben módosított azokon. Hitének igaziságához soha kétség nem fért, az egyházi és rendi elöljáróknak való engedelmessége is példás. Ha eszméinek időszerűsége ma már kissé el- halványulóban van, ennek jórészt az a magyarázata, hogy az utóbbi harminc év alatt a keresztény gondolkodás közkincsévé lettek termékeny intuíciói. TEILHARD TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA A francia jezsuita főleg a paleontológia, az őslénytan területén tűnt ki kutatásaival. Ismeretes, hogy Pekingtől kb. 50 km-re fekvő Choukoutien helységben folytatott ásatásoknál jelentős szerepe volt. A Rockefeller-Alapítvány által finanszírozott ásatásokat a húszas évek elején D. Black amerikai paleontológus vezette. Ebben a csoportban dolgozott Teilhard is mint az emlősökre vonatkozó kérdések felelőse. 1929-ben ő lett az egyik kutatócsoport vezetője, amely felfedezte a SINANTHROPUST (mintegy 40 egyed maradványait). A következő években Teilhard számos tanulmányban a Choukoutienben végzett ásatások eredményeit dolgozta fel. De már az első világháború óta a fiatal jezsuita átfogó világszemléletet kezd felvázolni. Filozófiai és teológiai jellegű írásai kiterjednek az egész kozmosz fejlődésére: szintetikus látásra törekszik, amelyben összhangba hozza a kiszélesített evolúcionizmust (fejlődéstant) és a hitből fakadó világnézetet. Teilhard túllép a pozitivista értelemben vett tudományosságon: egy bizonyos „fenomenológiát” dolgoz ki, amikor megírja „Az emberi jelenség” c. főmunkáját. (A könyvet a második világháború alatt írta, de csak halála után jelenhetett meg.) Tudományos kutatásaiból kiindulva leírja a kozmogenezist, biogenezist és az anthropogenezist, - vagyis a világfejlődést, amely az életmegjelenésén és kibontakozásán keresztül a gondolkodó ember megjelenéséig emelkedik. Túllépve az élő világra vonatkozó transzformizmus tételein,
