A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-08-01 / 8. szám

354

lésünkben jobban hangsúlyozták az engedelmességet, mint a főparancsot, jobban az előírásokat, mint a krisztusi nagykorúságot és a Szentlélek belső sugallataira való figyelést. Ez a fajta felfogás nem kedvez a teremtő kezdeményezéseknek, új utak keresésének, a világgal való dialógusnak, a másvallásúak megbecsülésének. Az egyházi élet energiáiból az intézményi keret és a hatalmi pozíció fenntartása aránytalanul nagy részt emészt föl.

2.

AZ

EGYHÁZ

KEGYELEMKÖZÖSSÉG

Az első modell üdvintézményről beszél, a második üdvközösségröl. Az Egyház elsősorban nem törvény, hanem szellem, Lélek: testvéri közösség, személyek közötti kapcsolat, kegyelBernini baldachinja a Szt.Péter Bazilika főoltára felett

mi bensőség és életcsere Istennel és egymással Jézus Krisztusban, egyetlen nagy család Isten körül.

Ez a felfogás így írja le az Egyházat: „az Egyház, Krisztus Titokzatos Teste, egyszerre belső és külső életegység (kommúnió); a lelki életegységet (a hit, a remény és a szeretet-kapcsolatokat) egy a hitben, fegyelemben és a szentségi életben való külső életegység fejezi ki és az is hozza létre". ( Jérőme

Hamer, O.P.)

Az Egyház Aquinói Szt. Tamásnál elsősorban megistenítő életszövetség Istennel. Az Egyház tagjai azok, akiket a Főből áradó kegyelem összekapcsol Istennel. Az Egyház látható, szentségi jeleinek csak eszközjellege van. A II. Vatikáni Zsinat ehhez a felfogáshoz tér vissza. Nem állítja, hogy a római katolikus egyház azonos Krisztus Titokzatos Testével. Az Egyház-szervezet csak eszköz Krisztus Lelke szolgálatára.

Az Egyházat nem az állam, hanem a TITOKZATOS TEST és az ISTEN NÉPE bibliai fogalmaival, illetve képeivel közelíti meg. így jobban megértjük, hogy a hierarchia is először és elsősorban a nép tagja, és azon belül kap feladatot, feladata — szolgálatjellegű. A tagok együttműködése és folytonos életcseréje elengedhetetlenül szükséges. Mindenkit ugyanaz a Lélek éltet. A „nép" — hasonlat segítségével könnyebben érthető, hogyan lehet Isten népe egyszerre szent és bűnös, folytonosan reformra, megtérésre szoruló.