A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-08-01 / 8. szám

Ml AZ EGYHÁZ ? oooooooooooooooooooooooooo MULT és JELEN Mikor Jézus azt mondta tanít­ványainak és követőinek, „ti vagy- 00000CO000O00000CX500000000 tok a világ világossága, (Mt 5,14), valamiképpen már megszabta a világhoz való viszonyukat is: szerepük, külde­tésük van a világban, és ez a szerep hasonlítható a sötétségben világító gyertya vagy mécses szerepéhez. Egyúttal azt is kimondja, hogy ezt a világosságot nem maguktól birtokolják; az által lesznek világosság, hogy Jézus szavaira hallgatnak és a szerint élnek, mert „Én vagyok a Világ Világossága". „Aki engem követ, nem jár sötétségben." (Jn 9,5 8,12). A Krisztus hívását halló és köréje csoportosuló emberek közösséget alkotnak, ezt fejezi ki az „ecclesia" szó, amely egybehívást, gyülekezetei jelent. De ez a közösség különbözik minden más társadalmi csoporttól és közösségtől. A hit és a keresztség által kegyelmi életkapcsolatok szövődnek Krisztus és a hivő nép tagjai között; Krisztuson keresztül az élő Istennel kerülnek olyan kapcsolatba, amelyre a pogány vallások vagy a hivő közösségen kívüli kapcso­latok önmagukban nem képesítenek, mert Krisztus ebben a hivő közösségben van jelen a világban és ezen keresztül árasztja kegyelmét és világosságát az egész világra. Ezek szerint az Egyház egyrészt világi tömörülés, amely szociológiai­lag felmérhető, másrészt olyan titok, amely túlnyúlik minden emberileg átlát­ható és kikutatható valóságon. Amint legbensőbb lelki élményeinket nem bírjuk maradéktalanul szavakba foglalni, hanem csak jelképek által jelezni és utalni rá, az Istennel való kapcsolatainkat is csak így bírjuk kifejezni. Hasonló­képpen az Egyházat sem lehet fogalmilag úgy megragadni, hogy egyetlen megha­350 AZ EGYHÁZ MEGVALÓSULÁSI FORMAI tározásba belesűrítjük a lényegét. Csak képek és szimbólumok által világíthat­juk meg a titok különféle oldalait. Az Egyházról Jézus és az apostolok képekben beszéltek: Krisztus Jegyese, Isten Népe, szőlőtő, mustármag, föld sava, világ világossága, elrejtett drágagyöngy, pásztor és nyáj. Isten szántóföldje, szent vá­ros, templom, Krisztus titokzatos Teste. Egyik képet sem lehet a többi kizárá­sával alkalmazni vagy eltúlozni, különben torz képet kapunk. Az Egyház mindig vallotta magáról, hogy megtalálhatók benne azok a valóságok, amelyekre ezek a képek utalnak. Mégis minden korban más és más az Egyház megvalósulási formája. A lényeges elemek mind megtalálhatók, de egyes korokban más és más elemen van a hangsúly. Az ősegyházban megvan az apostoli tekintély és Péter fősége, de fogalmuk sem volt arról, hogy ez a pápa­ság olyan formájához fog vezetni, amely a patriarkális királyság vagy később az abszolút monarchia intézményéhez fog hasonlítani, és abból a püspöki kollegia­litás formája felé veszi irányát. A liturgián, mivel az egy-egy nép Istennel való

Next

/
Thumbnails
Contents