A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7. szám
Banneux esetében elvetette a püspök az általa tévesnek ítélt javaslatot és ellenkezőleg döntött, amikor isteni eredetűnek nyilvánította a jelenéseket. Mivel az ilyen döntéseknél a püspökök vagy a Szentszék, sőt még maga a Pápa sem csalatkozhatatlan, érthető, hogy a kivizsgáláshoz nem értő papok félnek attól, hogy tévedésbe esnek, ha a püspök véleménye előtt, vagy annak ellenére valódinak tartanak egy jelenést, vagy üzenetet.Ezért rendszerint felfüggesztik véleményüket addig, míg a püspök nem dönt, miután pedig a püspök döntött, magukévá teszik véleményét, főleg, ha az elítélő volt. Az Egyház minden papnak és hívőnek teljes szabadságot ad még abban is, hogy amikor a helybeli püspök, hosszas és alapos vizsgálat után (ami néha 16 évig tartott) jóváhagyják a jelenések isteni eredetét, ők továbbra is kételkedjenek ebben, ha véleményük szerint erre alapos okuk van. Ha tehát egy pap vagy hivő nem fogadja el Fatimát, vagy más jóváhagyott jelenést isteni eredetűnek s erre szerinte komoly okai vannak, ezzel nem vét sem a hit sem az engedelmesség ellen. De ugyanilyen joga van minden papnak és hívőnek arra is, hogy amikor a püspök akár kivizsgálás nélkül, akár rövid, akár alapos kivizsgálás után úgy nyilatkozott, hogy a jelenések isteni eredete nem valószínű, de az üzenetek tartalma megegyezik az Egyház tanításával, akkor kellő okok alapján mégis isteni eredetűnek tartsa azokat. Köteles azonban engedelmeskedni a helyi püspök területén annak előírásainak újabb ájtatosságok bevezetését.kegyhelyek építését, hivatalos egyházi zarándoklatok szervezését illetőleg. Nemrég a püspök engedélye nélkül tilos volt a kinyilatkoztatásokról írni. Ezt a tilalmat 1966-ban és 1975-ben fokozatosan megszüntette az Egyház. Azonnal egész sereg könyv jelent meg az utóbbi évtizedek jelenéseiről, amelyekről a hívek nagy része eddig még nem értesült. Minthogy azonban ezek között a jelenések között vannak hamis jelenések is, sőt olyanok is, amelyek tévtant tartalmaznak, manapság kétszeresen fontos mind a papok, mind a hívek számára, hogy többet értsenek ezek megbírálásához és ne adjanak azonnal hitelt minden hírnek. Különben könnyen elszakadhatnak az Egyháztól, mintáz a Sevilla környéki csoport is tette, ahol állítólagos isteni parancsra egymásután szentelték papokká és püspökökké a jelentkezőket, sőt bíborosokká is kinevezték őket, egyikük pedig pápának képzeli magát és „kiközösítette" mindazokat, akik nem tartoznak hozzájuk. Az óvatosság tehát nagyon helyénvaló és a hiszékenység nagyon káros lehet. De az óvatosságnak nem szabad gyávasággá válnia és a hitetlenkedés nem lehet helyes álláspont. Főleg akkor nem szabad félnünk az újabb kinyilatkoztatásoktól, amikor azok nagyon is ésszerű dolgot kívánnak tőlünk: pl. azt, hogy hagyjunk fel bűneinkkel, amelyekkel súlyosan megbántjuk Istent és amelyek megjavítása érdekében a vízözönnél is súlyosabb ,tűzözönt" küldhet Isten a világra. Erről szólnak ugyanis az utóbbi száz év komoly figyelmeztetései, amelyek minden valószínűség szerint Istentől jönnek. Tanulmányozzuk a kinyilatkoztatásokat komolyan s akkor valószínűleg jobban tudjuk megítélni, hogy valóban Istentől erednek-e. 321 1
