A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-07-01 / 7. szám

322 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: Az erdős dombok közt a lőcsfalvi vasúti állomás és a falu közt, volt egy tekervényes gyalogösvény, melyen rövidebb volt az út a fa­luba. Egy helyen a magas ösvény alatt volt egy tó. Az apátság erdé­sze kerítést húzott az ösvény és tó közt. Figyelmeztető tábla is állt ott, hogy benne fürdeni tilos. Az oka ennek az intézkedésnek az volt, hogy évek folyamán több áldozata volt a tónak; nemcsak gyer­kőcök, hanem felnőttek is, mert a tó igen mély volt. Egy meleg nyári délután Drótos Jani a vasútról hazafelé ezen az ösvényen bandukolt. Elmerengett magában és törő lgette az iz­zadságot homlokáról és nyakáról. Merengéséből fülhasogató kétség- beesett ordítás térítette magához. — „Segítség! Segítség!” — hasí­tott át a forróságtól reszkető levegőn. Ahogy a tó felé fordult, látta hogy egy emberi fej hol feljön, hol elmerül a tó közepén. Megismerte. Karát Rudi volt. Az évek óta benne felgyülemlett gyűlölet, bosszú­vágy viaskodott benne emberségével: Segítsen? — ne segítsen? Üjra felmerült a fej, újra fülébe hasított a kétségbeesett ordítás. A fej még néhányszor felmerült és eltűnt. A végén eltűnt és többé nem jött fel. Jani szívét a beteljesedett bosszú „édes” érzése járta át. Végre! Vég­re! Végre Rudi megkapta a magáét. Nem segített. Veszni engedte. — No most végre kvittek vagyunk. e © w A temetés már sok hete elmúlt. Az egész falu ott volt. Igaz Rudi tudott olvasni és ha a nyári melegben mégis fürdött, a saját ve­szélyére tette. De mégis tragikus esemény volt és megrendítette a falu lelkét. Senkisem sejtette, hogy halálának szemtanúja is ott volt a temetésen. De azóta a bosszú „édes érzete” el­múlt, és rettenetes belső kínok gyötörték Drótos Jani bel­sejét. A végén már nem bírta tovább és a kétségbeesés pap­jához kergette, mert úgy érezte, hogy valakivel beszélnie kell, ha nem akaqa eszét veszteni. DRÓTOS JANI NEM FELEJT A beszélgetés tárgya Drótos Jani története volt Karát Rudival. Negyven esztendeje. Negyven esztendeig hordta magában a rajta esett szégyen és sérelem fulánkját Drótos Jani. Drótos Jani nem felejtett — szüntelen bosszún, leszámoláson, és visszafizetésen jártatta az eszét.

Next

/
Thumbnails
Contents