A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

286

ooooooooooooooooooooooo

X.

apróságok

OOOOOOOOOOOCXXXXDOOOOOOO

HINNÉ, hogy a British Múzeum sok felbecsülhetetlen kincse között furcsaságokat is őriz. Okmány okát,amelyek olvastán ma az ember a fejét csóválja. Mert pl. mégiscsak különösnek tűnik, Makariosz, kievi érseknek 1541. július 30-án aláirt levele, amelyből kitűnik, hogy a címzett nem kisebb személyiség, mint Szt.Péter apostol, aki a főpásztori levélben, mint a Mindenható kapusa jelenik meg. Az érsek, mint urához és barátjához fordul az apostolhoz, és közli, hogy Tódor herceg jobblétre szenderült, miután minden bűnétől feloldozást nyert és neki az utolsó szentségeket is kiszolgáltatták. Makáriosz érsek a herceg halálának közlése után így folytatja: Felkérünk, hogy engedd be minden huzavona és halogatás nélkül Isten országába, mert ennek minden akadályát elhárítottuk. Ennek igazolására irtuk meg e levelünket kievi kolostorunkban 1541. július 30-án.

De kinek kellett ezt a mennyországba szóló útlevelet a címzett hatósághoz eljuttatnia? A koporsóban nyugvó halottnak a kezébe tették, nyilván azért, ÚTLEVÉL mert az útlevél az ő nevére szólt. Akármennyire is hiába kérnénk ilyen útlevelet manapság elhúnyt szeretteink számára, a mennyors g a a mjnt ^qq gVes érseki levél pergamenjéről naivul megfogalmazott, de lényegében érvényes keresztény tanítás dokumentuma tekint a múzeumot járó túristára. Vlagyimirszkij Tódor hercegnek úgylátszik nagy szüksége volt erre az érsek által kiállított égi útlevélre. Talán égő falvak népe, állati sorban tartott jobbágyok, sikoltozó asszonyok, lányok súlyos vádjától kellett a halálos ágyán az isteni irgalom elé roskadt főurat megvédeni. Vagy az érsek kolostorát vette körül a herceg rokonsága, és halállal fenyegette, ha a főpásztor nem igazolja, hogy a halott herceg valóban halott, annyira nem kell már tőle tartani, hogy útlevelet is kapott az örök hazába. Ki tudja, milyen felhőket kergetett a szél Kiev és Halics fölött, amikor az érsek, az Alázatos, íródeákjának tollba mondta a különös okiratot.

Ne gondoljuk azonban, hogy csak a nagyon távoli múltban történhetett ilyen dolog. A budapesti eucharisztikus kongresszus évében, 1938-ban pl. Déla- rikában hittérítők ruhájában csalók árultak a néger falvakban mennyországba szóló útlevelet. Mindössze egy angol fontot kértek darabjáért, ami horribilis ösz- szeg volt akkoriban. Néhány hónap alatt 1500 fontot szedtek össze. Közben any- nyira mentek, hogy előnyös helyekre még előzetes helyfoglalásokat is biztosítottak. 1936-ban Bukarestben folyt le egy hasonló csalást leleplező per. Az egyik moldovai kolostor kidobott sekrestyése adta ki magát még püspöknek is, ha kellett, és menny országi telkeket árult, négyzetméterenként 16 lejért. Megdöbbentő ez a merészség, de áldozatainak hiszékenysége is.

A furcsaságok gyűjtése ugyancsak régebbi keletű. Bonaventure cfArgonne karthauzi szerzetes is összegyűjtött a 18. század elején jónéhány furcsaságot.