A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
281 évente legalább egyszer kirándulni megyünk, legtöbbször valamilyen zarándokhelyre. Volt már olyan is, hogy kétnapos túrára mentünk. — Hogy tudják megoldani a klubtagok szállítását? Úgy tudom, hogy többen elég nagy távolságról jönnek be, néhányan a városkörnyéki farmokon laknak. — A legtöbben maguk ülnek autóbuszra, sokan még akkor is, ha nagy hideg van, vagy ha nagyon csúszós az út. Vannak, akiket a hozzátartozók hoznak el. Ha pedig valaki nem tud másként eljönni, annak taxit rendelünk. Itt ugyanis a nyugdíjasok csak egy dollárt fizetnek a taxiért, akármekkora távolságra veszik igénybe. — Milyen kapcsolataik vannak a fiatalokkal? — Plébániánkon van többféle szervezet a fiatalok számára: van tánccsoportunk, cserkészcsapatunk stb. A fiatalok évente többször is rendeznek kis ünnepélyt a Nyugdíjasok Klubja számára. Különösen karácsonykor, anyák napja alkalmából. A magyariskolások pedig a húsvéti szünetben rendeznek műsort öregjeinknek. — Talán furcsa a kérdés: csak kapni szoktak a klubtagok itt valamit, vagy adni is? Hiszen jórészük olyan ember, aki arra szentelte egész életét, hogy adjon. Sokszor nagyon kemény munka árán is. Azt hiszem,nem lehet kikapcsolni az ilyesmit az életből. — Természetesen nálunk is igaz a szentírási mondás, hogy Molnár István atya, mint Mikulás az idősek ünnepélyén