A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

282

„jobb adni, mint kapni”. Ebben nincs is hiba klubunkban. Minden karácsonykor rendezünk egy kis ajándékozást egymás közölt. Mindenki hoz egy kis (legfeljebb két dollár értékű) ajándékot, leteszik egy nagy asztalra, aztán mindenki válogathat. Tavaly karácsonykor azonban mást gondoltunk. Azt a kis összeget inkább összetettük, és nyomorék gyermekek karácsonyára adtuk, magunk pedig örültünk egymásnak és a jótett melegének. Úgysem az a kis ajándék az érdekes, amit kaptunk volna, hanem a szeretet, amit kifejez. Ezt meg másképp is ki tudtuk fejezni. Nagyon kedves gondolat volt öregjeinktől ez a jótékonykodás. Ezenkívül mindannak a haszonnak a tíz százalékát, amit a bazáron eladott dolgainkból szerzünk, a missziók javára szoktuk elküldeni. Ha pedig az egyházközség céljaira van külön gyűjtés, a mi nyugdíjasainkat nem kell külön buzdítani, hogy ők is a- dakozzanak. Talán ide tartozik az is, hogy ha a klub egyik tagja meghal, az énekkar rendszerint külön kérés nélkül is nemcsak résztvesz a temetésen, hanem szép énekekkel búcsúztatják a már célbaért testvért. Még akkor is megtették ezt, ha valaki magánosán halt meg, nem is tartozott közénk, de a temetésén mégis sok ember imádkozott érte. Legalább ezt a jót meg akarták tenni öregjeink az eltávozottnak.

— Mik a terveik a jövőre vonakozólag?

— Hála Istennek sokféle tervünk van. Elsősorban azokat a programokat szeretnénk megvalósítani, amiket maguk a klubtagok találnak ki. Ezenkívül szeretnénk az egymás közötti ismeretségeket is elmélyíteni, hogy necsak azokat ismerjék szorosabban a többiek közül, akik éppen mindig mellettük ülnek, hanem a terem túlsó sarkán ülők is személyes ismerősök lehessenek. Azt hiszem ez még gazdagabb élményt jelenthet az összejöveteleken. Ezenkívül igyekszünk jobban belekapcsolódni a helyi, angolnyelvű hasonló klubok életébe. Szervezünk angol nyelvtanfolyamot is, találkozókat is más nemzetiségek hasonló klubjaival, és igyekszünk a kormány-adta lehetőségeket is jobban kihasználni előadások, szereplések, kirándulások terén. Továbbra is szeretnénk énekkarunkat szerepeltetni a televízióban (már volt 34 adásunk), áruházakban, hogy másoknak is jusson a magyar kultúra gyöngyszemeiből. Méginkább igyekszünk az egészségápolást támogatni. Már kiadtunk egy kis 24 lapos illusztrált füzetkét az idősek reggeli tornájáról, ezenkívül segítünk diétás tanácsokat és ételeket beszerezni, stb.

o#o

Még ma is fülemben cseng a sok kedves melódia, a vidám nevetés, amit ott szedtem fel emlékeimbe. Köszönöm, amit ott tanultam meg: nem is kell olyan nagyon sok ahhoz, hogy az élet szép legyen. Nem kell hozzá más, csak néhány ötlet és egy marék jóakarat...