A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
30 lenne a válás... Mennyi kellemtlen kötelességtől szabadulnék. A Park Hotel tulajdonosnőjévé válhatnék... és Gilbert, ez az előzékeny, meleg szavú ember a férjem..." Édes izgalom fogta el. Küzdött ellene, de hiába. Álmatlanul hánykolódott egész éjjel. Ellentétes gondolatokkal és érzelmekkel viaskodott. Reggel fejfájás gyötörte. Amikor a tükörbe nézett, megrémült: „Milyen sápadt vagyok, és milyen gyűrött az arcom!" Gyorsan arckrémmel és rúzs- zsal próbálta frissebbé varázsolni az arcát, hiszen fontos, hogy Gilbert tetszését ne veszítse el. Ettől nem kellett tartani. Habár sohasem hozták szóba, érezték mindketten, hogy vonzalmuk egyre erősödik. Magdát lelkifurdalás gyötörte. „Holnap végérvényesen felmondok"— határozta el minden nap. De ez a holnap nem érkezett el, csak mindig másnapra halasztódott, mert bármennyire követelte magától, mégsem akarta igazán a szakítást. Folytatódott az éjjeli álmatlanság és a nappali fejfájás.- Ezt nem bírom tovább. Belebetegszem. Vagy orvoshoz kell mennem, hogy adjon idegcsillapítót, vagy egy paphoz, hogy mossa ki a fejemből, lelkemből ezt a furcsa összevisszaságot. A pap mellett döntött, mert az nem kerül semmibe, és kevesebb időt vesz igénybe, mint az orvos. Magda azzal a szándékkal lépett a templomba, hogy szabadulni akar mindattól, ami nem jó. A gyónás azonban másképp pergett le, mint ahogy elképzelte. Őszintén kezdte:- Férjes asszony vagyok. A munkaadóm nőtlen férfi, szerelmes belém és kénytelen vagyok minden nap órákig mellette dolgozni. — így akarta folytatni: — Nekem is nagyon tetszik. Gyakran gondolok válásra. De mielőtt még kimondhatta volna, a lelke tudatalatti, legrejtettebb zugából ismeretlen erő tört fel, és az o- kosság álarcába bújva így intette: — Vigyázz! Ne említsd sem azt, hogy tetszik neked, sem a válás gondolatát, mert akkor a gyóntató arra kényszerít, hogy elhagyd a munkahelyedet. Amilyen villámsebességgel cikáztak át agyán ezek a tiltó szavak, ugyanolyan ellenőrizhetetlen gyorsasággal ömlöttek Magda ajkáról a valósággal kevert valótlanságok: — Sajnos nem változtathatok munkahelyet. (Ez hazugság volt és a „sajnos" szó különösen téves megvilágítást vetett a vallomásra.) Hotelszakmában dolgozom. Most, főszezonban, a munkaerők már be vannak állítva. Kénytelen vagyok a helyemen maradni, mert családi és anyagi okokból elkerülhetetlenül szükséges, hogy pénzt keressek. (Ez sem felelt meg teljesen a valóságnak.) A gyóntató megkérdezte: — Szereti a férjét? — Igen — felelte Magda olyan határozott és meggyőző hangon, hogy ő maga is meglepődött tőle. Gyorsan, őszintén hozzáfűzte: — Gyakran türelmetlen vagyok vele szemben. Néha kicsit elhanyagolom őt, mert túl sok a munkám. Már majdnem kicsúszott a száján: — Többet gondolok a munkaadómra, mint a férjemre. Mindig a főnököm jár az eszemben. — De ezt mégsem mondta. Hiszen ő nem tehet arról, hogy Gilbert olyan szimpatikus.