A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
254 hogy ő már veszve van. De nem az Egyházi A sátán ugyan minden erejét mozgósította ellene, de az Egyház győzni fogl Ebben hisz rendíthetetlen bizalommal a száműzött pápa. Krisztusnak Szent Péterhez intézett szavai kimondhatatlan biztonságot öntenek a szivébe: az Egyház a kőszikla, és a pokol kapui sem fognak erőt venni rajta. De azért mégis nehéz így kínlódni és tehetetlenül nézni, mint ha- rapódzik el lassan a tűz az Egyház épületén... Miért hadakoznak ellenünk? - szalad ki ajkán akaratlanul a panasz. Csak azért, mert nem tudjuk hallgatagon tűrni, hogy az Egyház veszélyben forog és mert szembeszállunk azokkal, akik nem átallják Isten jegyesét cselédsorba taszítani. A leghitványabb lányka is szabadon választhat magának férjet, csak éppen Isten szent Egyházának akarják megtiltani, hogy isteni Vőlegényét szabadon szeresse... Nem nézhetjük el szó nélkül, hogy eretnekek, házasságtörők és bitorlók uraskodjanak az Egyház fiai fölött, hogy gyalázatos becstelenségük ezeket is megbélyegezze. Ez hát az igazi ok, Szentatya! Te tudod igazán, milyen állapotok uralkodnak az Egyházban. Nem hiába voltál megválasztásod előtt öt pápa beavatott tanácsadója. Előtted nem titok, hogy a püspökök és a papok nagyrésze pénzért csikarta ki a felszentelést (simónia). Szinte alig találtál valakit, akinek szentelése törvényesnek volna mondható. Ugyanezek a papok és püspökök a kapzsiság és a pénz ördögének áldozatai, gőgösek és tisztátalanok. Maradtak volna a világban, élnének, mint tisztességes házasemberek, senki sem szólhatna ellenük semmit. De mivel sem szüzek, sem nem házasok, a kereszténységen kívül vannak, nem számítanak az Egyház gyermekei közé. Ezért rendelted el, hogy az ilyeneket el kell távolítani Isten oltárától. A híveknek pedig meghagytad, hogy kerüljék az ilyen papokat és miséjükre ne járjanak. Mert ez volt kezdettől fogva a pápa főcélja, ügye Szentatya? Megreformálni az Egyházat, az egyháziakban. Ezért a politika, ezért a fenyegetés, és ha kellett, a kiközösítés. Krisztus Jegyesét tisztátalan kezekkel fenyegetik saját papjai. Mert a nagy szentatyák, egyházdoktorok, de magának Szent Pál apostolnak tanítása szerint is az Egyház: Jézus menyasszonya. És ez az Egyház most a támadások pergőtüzében áll. Egyedül, magárahagyva, mint az ártatlan Zsuzsanna, hamis vádlóinak gyilkos tekintete előtt. Saját szolgái, a papok hajigálják be sárral és mocsokkal. Ki érti ezt? Krisztus sebekkel borított, vérző, leköpdösött teste a kereszten: ez az egyháztörténelem. Hányszor megismétlődik benne a látomás, mely szerint a vérig ostorozott Jézus előtt utcalányok vonulnak el szemérmetlen tüntetéssel! Az Egyház történelme a történelem lángoló, nyílt sebe, mely szüntelenül vérzik, mert a rossz papok és rossz keresztények gondoskodnak róla, hogy a botrány éles köve újra, meg újra fölhasítsa. És az Egyház mégis Krisztus Teste. Isteni Vér, királyi sarj, ezért nem tudják még saját papjai sem elpusztítani. Vannak, akik még tartják a régi hűséget, kiket sem rémítgetés, sem hitegetés nem volt képes az Egyház kebelétől elszakítani. Ugyan kire gondolhatott most a pápa? A két nemes asszonyra, Matildra és Beatrixre,akik annyira szerették az Egyház ügyét, a reformot? Vagy talán a még Rómához hű püspökökre és
