A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

27

ták meg a hotel problémáit, együtt oldották meg a nehézségeket. Naponta reggel 8-tól délután 4-ig együtt dolgoztak. Öröm volt a munka.

A különböző országokból érkező túristák — amikor a hotel irodájában ott látták a csinos fiatal párt — gyakran azt hitték, hogy Gilbert és Magda férj és feleség. Egy angol hölgy odaszólt Gilberthez: „Ugye biztos, hogy megkapom a balkonos szobát? Kedves felesége már megígérte nekem." — Egy másik vendég Magdához fordult: „Kinek fizessem ki a számlát? Önnek, vagy a férjének?"

— Az teljesen mindegy. - mondta Gilbert nagy komolyan. Aztán, amikor az illető eltávozott, Gilbert hamiskásan Magdára mosolygott:

— Érdekes, hogy minket hogy összeboronálnak. Boldog házaspárnak néznek. Szép lenne.

Nagy szürke szemével fürkészően nézett Magdára. Ő meg hallgatott, és kényelmetlenül elfordította a fejét.

Magdának vasárnap is dolgoznia kellett a hotelban, délután 4-ig. Akkor Tibor rendszerint érte jött. Együtt kávéztak, együtt mentek kicsit sétálni. Egyik vasárnap délután, még 4 óra e- lőtt, Gilbert odaszólt Magdához:

— Valamit mondani szeretnék, de nem itt. Itt nem lehet nyugodtan beszélni. Legyen szíves, jöjjön ki velem pár percre a parkba.

Kint egy kerti asztalkához ültek, egymással szemben.

— Egy üzenetet kell átadnom — kezdte Gilbert. — A férje telefonált, és kért, hogy közöljem: ma délután ne várjon rá, mert egy régnemlátott iskolatársával akadt össze, vele van.

— Még vasárnap sem lehetünk - gyütt! — tört ki keserűn a szó Magdából. Aztán magyarázón hozzáfűzte: — Olyan lehetetlen helyzet ez. A férjem szombaton és vasárnap szabad. Itt a hotelban éppen ez a két nap a legforgalmasabb, és nekem akkor van itt a legtöbb dolgom. Az én szabadnapom: hétfő. Akkor meg ő van késő estig elfoglalva a laboratóriumban. Csak vasárnap délután 4-től kezdve tölthetünk együtt néhány órát... és most nem jön...

— Múlt vasárnap délután itt volt a férje. Megfigyeltem magukat, mialatt együtt kávéztak. Nem is beszélgettek. Aztán a férje újságot olvasott és maga unatkozott. Igaz?

— Igen. A férjem szófukar ember.

— Nem az a baj, Magda, hanem az, hogy maguk között nincs szellemi közösség. Pedig ez a jó házasságnak fontos kelléke. Ezt sajnos a magam kárán tanultam meg. Szeretnék magának mesélni valamit az életemről. De köztünk maradjon. Elvált ember vagyok. Külföldön nősültem. Még fiatal és tapasztalatlan voltam. Egy énekesnőt vettem feleségül. Szép és vonzó volt. Azt hittem, ez elég a boldogsághoz. Akkor még nem értettem, milyen fontos a szellemi kapcsolat. A feleségemet csak a zene érdekelte. Művészi körökben forgott.Énekórákat vett egy híres mestertől. Együtt tanulmányozták a partitúrákat. Aztán együtt meg is szöktek. Elváltunk törvényesen. Keserű csalódás volt a számomra. A munkámban kerestem vigaszt. A nők már nem érdekeltek. Azt hittem, nem is fognak soha érdekelni. Azóta maga az első asszony, akit igazán tisztelek és becsülök. Sokat